Eredeti koik, különleges koik, új koi fajták

 

Bár nem biztos hogy ez mindig igaz, de azt mondják, hogy a világ minden tájáról odasereglett látogatók, a kiállításokon szinte mindig csak ezt a három féle halat látják nyerni: a Sanket a Showát és a Kohakut. Az úgynevezett Go-Sanke csoport tagjai dominálnak a hobbi tavasok körében is, és ez valószínűleg így is marad.

Egyébként ezek a halak messze vannak attól hogy ők legyenek az egyetlen koi fajták. Bár a Go-Sanke csoport tagjai egészen emlékezetesek lehetnek a kiállításokon, de a többség nem. Egy a millióból, vagy tíz millióból az, ami abszolút “eredeti” mintázatú, és hibátlan hal.

Mi tesz egy koit eredetivé vagy ritkává?

Óvatosan kell fogalmaznunk, hiszen több tényező is befolyásolja, hogy egy koit eredetinek vagy különlegesnek hívjunk. 

Először is minden foltos/mintás koinak van egy, a fajtának  megfelelő mintázata, viszont még sincs két egyforma mintázatú hal. Éppen ezért néha megjelenik egy olyan egyedülálló mintájú hal, amire mindenki sokáig emlékezik. Még az olyan általánosan ismert fajtákban is, mint a Go-Sanke csoport tagjai, megjelennek nagyon érdekes mintázatú halak, mint például ez a Koronás Sanke ( 1. kép ), vagy az Inazuma Showa, amely mindkettő díjnyertes hal volt Japánban a maguk idejében. 

 

Inazuma Showa

Másodszor pedig fontos az eredetiség kérdésében megemlíteni a kitűnő minőséget, vagy a tökéletesség szintjét, mivel nagyon-nagyon kevés koi éri el ezt a szintet. Jó példa erre a 2015-ös Nagydíjas Sanke ( 2. kép ), ami abban az értelemben volt egyedülálló, mivel nagyon közel állt a tökéletes Sanke-hoz. 

Egy halnak nem kell különlegesnek lennie ahhoz, hogy elismert tagja legyen a csoportjának. Jó példa erre ez a 2016-os díjnyertes Kohaku, ami abban az értelemben volt ritka és különleges, mivel közel volt a tökéletes Kohaku-hoz.

 

 

A Goshikik is jól ismert résztvevői a koi showknak, viszont elismerten nagyon sokféle mintázatban pompáznak, az egészen fekete alapszíntől a fehéren át, a különlegesen vignyettáló háló mintáig bezárólag ( 4-5-6 kép ). 

 

Nehéz elmagyarázni, de biztos vagyok benne, hogy sok hobbista látott már olyan nem “eredeti” halat a kiállításokon, amikre hosszú ideig emlékeznek. Számomra ( az eredeti szerző! ) is mindig voltak olyan halak az életem során, ahol láttam olyan halat, amit addig sohasem, különösen ha az tökéletes minőségű volt. Például máig emlékszem egy 2016-os Japán showra, ahol nem a nagydíjas Kohakura emlékszem leginkább, hanem egy szatén csillogású, arany mintás “majdnem” Ochiba Shigurera ( 7. kép ). Ez a gyönyörű formájú kifejlett nőstény nem volt általános értelemben véve metál fényű, de mégis csillogó volt az egész hal. Arany barna, 4 lépcsős foltjai gyönyörűen mutattak a hal gyöngyház szürke alapszínén. Valószínűleg ez a hal egy teljesen új fajta első példányainak egyike volt. 

7. kép

 

Egy másik ilyen példa a teljesen egyedülálló, ritka koira, 1996-ban volt. A kérdéses hal egy nem metál fényű fekete-fehér Hagashiro volt, viszont bronz színezetű Doitsu típusú hal volt. A hal feje és teste úgy nézett ki, mintha nem is ugyanaz a hal lett volna ( 8. kép ). Végül láttam egy szuper Ginrin Ginga-t ( metálos Matsukawabake ) 2012-ben ( 9. kép ). Ez volt az egyetlen ilyen ritka variansú hibátlan hal, amit láttam. Elnézést a rossz minőségű képekért!

A szokatlan szokásos

Gyakran látunk olyan halakat, amelyek egyik kategóriába sem esnek bele. Olyan jól ismert variánsok keresztezéséből létrejött halakat, amelyek nagyon speciálisak és különlegesek. Koik amelyek szokatlan párosításokból jönnek létre, mint például egy Showa és egy Goromo keresztezése.

Vagy például olyan speciális mintázat jön létre egy amúgy normális halon, mint például a Kage ( árnyék minta ), Kanoko ( pöttyös minta ), vagy Doitsu pikkelyek egy Goshikin. Vagy például gyöngyház csillogás, ami nagyon instabil, ahogy a koi nő. 

A kage és a kanoko effekt valószínűleg nagyon ritka tulajdonság, mivel ez a minta nem kívánatos egy normál halon, és nincs különösebb értéke. A jó kage-t határozott és éles elkülönüléssel a fehér alapszínen, nagyon nehéz újra elérni, kitenyészteni. Az elmúlt 30 évben egy emlékezetes példát láttam, az egy a Kage Hi Utsuri volt. Második díjat nyert egy Délafrikai shown. A kanoko, pöttyös hal érdekes lehet, de például ha a Go-Sanke csoport tagjainál jön elő, az ronthatja a normál piros foltok minőségét. 

A kage és kanoko egy nagyon fontos pontra mutat rá, mégpedig arra, hogy ahhoz hogy egy koit ritkának vagy eredetinek nevezhessünk, nem elég csak különbözőnek lennie a többi haltól! A koinak meg kell felelnie az adott fajtára jellemző alap kritériumoknak. Ez azt jelenti, hogy jó formájának kell lennie, megfelelő arányokkal, arányos mintázattal, fölösleges pöttyök nélkül, stb. 

Ha ez az új, szokatlan tulajdonság egyébként top minőséggel találkozik, akkor egy különleges, új, eredeti koi lehet a végeredmény. Elérni a tökéletességet és az eredetiséget, igazán ritka dolog, és nem is biztos hogy minden tenyésztő, bíró méltányolja ezeket a különleges halakat. Bár a nagy showkon nem ritka egy-egy Variáns Bajnoki cím elérése, magasabb szintű díj elérése igen ritka. 

Néhány koi azért válik ritkává, illetve nem terjed el, mivel a hobbistáknàl nem mindig népszerűek ezek a halak. A Shiro vagy Aka Bekko, például nem egy tiszta vérvonalú keresztezés, csak néhányan megtartják őket a Sanke tenyészetekben, ha egyébként reménykeltőnek tűnnek. Másik példa a Ki Utsuri vagy nem metálos Matsuba, amik nem túl ritkán tűnnek fel, de láttunk már pár szép példányt a Maruhiro Koi Farmon, Niigata-n. 

Ausztráliában, ahol a koi tenyésztés inkább hobbi, mint kereskedelmi foglalatosság, a hangsúlyok mások. A szokatlan koikat, bár még nincsenek nagyon magas minőségű sztenderdjeik, általában megtartják, mivel egyszerűen érdekli őket, hogy mi lesz belőlük a későbbiek folyamán.

 

Új variánsok 

Az elmúlt években rengeteg új gyönyörű halat figyelhettem meg Ausztráliában. Például ki várná azt, hogy valaki egy Matsukawabaket keresztez egy Ochiba Shigureval? Azt feltételezem, hogy ezek az új variansú koik egyre többet fognak megjelenni. Ilyen hal például a zöldes-sárga koi kitenyésztése, a Midorigoi. Létrehozni valami teljesen egyedit, mindig is a hobbisták és a tenyésztők álma volt. Illetve ezeknek az új halaknak a finomítása, egyedi tulajdonságok tovább örökítése, stabilizálása mind mind nagy kihívás.

Például az 1990-es években letrehozott Ki és Kin Kikokuryu fémes csillogása és a minták stabilizálása is nagy tudást igénylő, időigényes feladat. 

Midorigoi

 

 

 

 

Hogy egy új variáns “eredeti” lesz-e és bekerül-e a többi már stabil fajta közé, az nagyban attól is függ, hogy az új fajta mennyire közkedvelt, plusz egy fontos kereskedelmi faktor az, hogy hány utódot tudunk tökéletes minőségben előállítani. Az új variánsok megjelenése egyébként általánosabb, mint gondolnánk, viszont ezek nagyon kis százaléka életképes vagy éri el a kifejlett kort. Jó példa erre a Ki vagy Kin Kikokuryu, mivel ezek a halak kb 2012 óta nevezhetők “eredetinek”. Jelenleg egyre többet látni belőlük, viszont nagyon kevés éri el a nagy méretet. A egyik nagy probléma az új variánsokkal, hogy gyakran nagyon rossz a növekedési potenciáljuk. Még olyan viszonylag stabil és eredeti fajta is mint a Kumonryu, nagyon ritkán éri el a nagyon nagy méretet (80-90-100 cm.) 

 

Amire mindig számíthatunk – az a változás 

Nagyon kevesünknek van pontos koncepciója arra nézve, hogy merre fog haladni a koik fejlődése, de biztos vagyok benne, hogy sokunknak van elhivatottsága abban, hogy létrehozzon valami igazán érdekes és eredeti fajtát. Amikor meglátunk valamit ami elérhető tulajdonság vagy minta egy halon, nekifogunk a munkának és megpróbáljuk azt reprodukálni. Biztos vagyok benne, hogy a mai új variánsok megjelenése, tenyésztése sokban függött attól hogy a tenyésztők, hobbisták korábban látták őket a kiállításokon. Az egyik ilyen jó példa a mai modern Goshiki sikertörténete. A Goshiki mostanra általánosan elfogadott, eredeti fajta a kiállításokon Japánban és Japánon kívül is. 

A Kumonryu és Doitsu ( Beni ) Kumonryu egy másik ritka új “eredeti” fajta, ami szép eredményeket ért el, amióta ez a variáns stabilizálódott.  A Kin Kikokuryu lesz talán egy új stabil eredeti fajta, amit sikerül stabilizálni, és elterjeszteni a világon. 

Fejlődést várunk sokan az új  Karasugoi vonaltól is a Ginga vagy Galaxytól. Ez a variáns a Matsukawabake  fémes verziója. Emlékszem amikor 2003-ban megláttam Japánban az első ilyen példányt, – ami egyébként nem volt tökéletes -, nagyon izgatott lettem. Nagyon sötét volt a hal, de kétségkívül fémes csillogasú. Csak 10 évvel később láttam meg az első, szinte tökéletes Ginga-t. Talán ez is egy új ritka fajta lesz, ami eredeti és általános fajtává válik.

A koik folyamatos fejlődése és evolúciója elképesztő dimenziókat nyit meg előttünk. Fontos felismerni hogy mit akarunk elérni, mit keresünk egy halban, és esélyt adni neki, még akkor is ha, még soha nem láttunk hasonlót. 

 

Még két újdonság 

Suminagashi – egy új, még ritkán látott Karasugoi variáns. A Suminagashi egy teljesen fekete koi fehér hálomintával a testén. Fontos az erős test felépítés és a tökéletes hófehér alapszín. A hálóminta feketéje nagyon szépen mutat a halon, nagyon kevés ezen kívül a fekete terület vagy folt a halon. A fehér fejen szép ellenpont lehet a finom fekete vonalak jelenléte. Meg kell különböztetni ezt a halat a Shiro Matsubatol aminek nem lehet fekete minta a fején. Ez a hal igazi példája lehet egy igazán új, eredeti koi megszületésének. 

Tancho Goshiki Sanke – a szürke és fekete hálóminta megerősíti azt, hogy ez egy Tancho Goshiki, viszont a további fekete foltok azt sugallják, hogy ez a hal részben Tancho Sanke is. A fekete folt a fejen bár nem kívánatos tulajdonság, a modern Sankera utal, de utalhat a Goshiki vonalra is. Ez egy elég szokatlan párosítású koi. Ennek a halnak tökéletes testalkata van, és gyönyörű a fej és a mellúszók  hófehér alapszíne. A tancho folt gyönyörű mély piros, kitölti szinte az egész fejrészt. Az egyetlen hiba a kiegyensúlyozatlan fekete foltok a háton, és a foltokban jelentkező hálominta. 

És amikor nem működik a dolog…

Vegyük újra szemügyre a Kage Hi Utsurit. Figyeljük meg a gyönyörű világos Hi-t, és a szabályos pikkelyeket/mintázatot. Ez az amit pontosan látni akarunk ennél a variansnál. Plusz a tökéletes alakot és a masszív fekete foltokat, egyéb zavaró pöttyök nélkül. 

Hasonlítsuk össze egy másik hasonló hallal. Hasonlóan ritkaság, de micsoda különbség. Ez a hal unalmas és piszkos a kinézete, mivel a kage mintázat nem annyira jól fókuszált az egyes pikkelyeken, másodszor pedig a Sumi eléggé halvány és elszórt a halon, ami nem kívánatos. Ez a koi is ritka példány, de nem lesz emlékezetes.
Szóval itt is láthatjuk, hogy nem elég csak különbözni a többi haltól. Hozni kell a fajtara jellemző egyedi tulajdonságokat is. 

 

Eredeti, különleges, és egyedi koi fajták a Fekete Koi telephelyén, Mezőhegyesen!

 

Fordította és szerkesztette Gulyás Tamás

Forrás: KoiNet Online Magazin

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*