Koik szállítása nagy távolságokra

Elgondolkodtunk már azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy a koik egy műanyag zsákban a Japán tenyésztő medencéiből, Angliába utazzanak repülővel, majd földi úton autóval meg érkezve a kereskedőhöz, mindezt mindenféle károsodás nélkül megússzák?

A rejtélyt most megoldjuk!

Az első és legfontosabb tényező a hosszú út előtt, hogy a műanyag zsákot tiszta oxigénnel töltik meg úgy, hogy előtte teljesen kinyomják belőle a levegőt, és kis mennyiségű vizet raknak bele. Ez a kombó így napokig képes ellátni a halat megfelelő oxigénnel!

Valószínűleg sokunknak voltak már ammónia problémái a tóban, így azt is megtapasztalhattuk, hogy az ammónia már egészen kicsi mennyiségben is káros vagy akár halálos is lehet a halakra nézve. Az tó viszont több ezer liter vízzel van megtöltve, a kis műanyag zacskóban pedig csak pár liter víz van. Hogy élik túl mégis a halak a hosszú utat?

A kémia szerencsére a segítségünkre siet!

A koik ammoniát juttatnak a vízbe, egyrészt az ürülékükkel, másrészt a légcseréjükkel, a kopoltyú lemezeiken keresztül. A hal teljes ammónia kiválasztása a kopoltyúkon keresztül az összesnek mintegy 75%-a, ami elég meglepő! A halakat éheztetni kell az utazás előtt, így kevés ürülék kerül az utazás során a zacskóba, viszont a légcsere során mindenképp van ammónia kiválasztás a vízbe. 

Ez lehet hogy furcsán hangzik, hiszen ha egy normál tesztet használunk, nem tudhatjuk hogy a mix mennyi toxikus és nem toxikus ammoniát tartalmaz. De ha egy jól szűrt tavat feltételezünk, akkor abban az ammónia szintje közelít a nullához ( nem lehet teljesen nulla, mivel akkor leállna a nitrogén-ciklus ). Ha viszont a teszt során bármennyi ammóniát észlelünk a vízben, azonnali akció szükséges annak semlegesítésére. 

A normál ammónia ( NH3 ) már 0,1 mg/ liter dózisban is halálos lehet a halakra. Az alap víztesztek a teljes ammónia mennyiséget mérik, ami a normál ammónia és az ionizált forma ( NH4) együtt. A jó hír az, hogy az ionizált ammónia – NH4 – nem toxikus a halakra! Az ammónia keverék összetétele  a vízben – NH3 és NH4 – mindig függ a pH és a hőmérséklettől.

Visszatérve az eredeti problémára, – a műanyag zacskóra a hallal. A hal nem csak ammóniát jutatt a légcsere során a vízbe, hanem CO2-ot ( szén-dioxid ) is! A szén-dioxid viszont a zárt zacskóban szénsavvá alakul át, ami savas irányba viszi el a pH-t. 

Ha a pH, – ami méri a víz savas vagy lúgos állapotát -, például 7,5 ( ez enyhén lúgos vizet jelent ) az induláskor, le tud menni a CO2 ( szén dioxid ) szénsavvá alakulása miatt, 6,5-re ( enyhén savas ) az út végére. Ez  mindig így van, hiszen az ammónia toxicitása függ a ph-tól. 

Minél alacsonyabb tehát a pH a vízben, annál kevésbé toxikus az ammónia a halakra. A zárt műanyag zacskóban a pH-csökkenéssel az út során  tehát az összes káros ammónia ionos – NH4 – formába alakul át, ami egyáltalán nem veszélyes a halakra!

Tehát így élik túl a halak a hosszú utazást!

Rejtély megoldva! 

Fordította és szerkesztette Gulyás Tamás

Forrás : koinet online magazin

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*