Zeolit a tóban

 

Több mint 200-féle zeolit létezik a földön. Mikro-porózus szerkezetűek, ami azt jelenti, hogy számtalan kis apró lyuk van a felszínükön, amelyekkel különböző molekulákat tudnak „fogva tartani”.

A tavi használatra alkalmas zeolitban, ezekben a piciny lyukakban nátrium ( Na ) „parkol”. Ha ezt a zeolitot ammóniát tartalmazó vízbe merítjük, a nátrium helyét az ammónia fogja átvenni. Ez azt jelenti hogy az ammónia eltűnik a vízből, és nátriummal cserélődik ki, ami veszélytelen a halakra nézve. Fontos tudni, hogy a zeolit adszorpciós ( nátrium > ammónia csere ) képessége véges. Ha az összes nátrium kicserélődött ammóniára, a zeolit telítődik és nem tud több ammóniát eltávolítani a vízből.

A zeolitot erős só-oldattal ( NaCl ) pár óra alatt regenerálni lehet. A só-oldat erőssége nem nagyon fontos, a szokásos adagja 20 gramm / liter megfelelő. Ez az oldat egy éjszaka alatt regenerálja a zeolitot.

Egyébként nem ajánljuk a zeolit folyamatos használatát a tóban, mivel az a Nitrosomonas baktériumok (  hasznos nitrifikáló baktérium ) tápanyaga, és fontos hogy az ammónia szintje sohasem legyen 0 a tóban. Természetesen olyan alacsonynak kell lennie, amelyet egy átlagos teszt nem mutat ki. Amikor a tesztek azt mutatják, hogy az ammónia szint 0, az nem jelenti azt hogy nincs ammónia a tóban!

Fontos, hogy a zeolitot ne tegyük a biológiai szűrőnk ELÉ, mivel akkor a nitrifikáló baktériumok éhezni fognak, majd elpusztulnak, és nem lesz biológiai szűrésünk!

A zeolit szokásos adagolása: 0,8-1,0 kg / 1000 l tóvíz.

A zeolit ITT vásárolható meg!

 

Fordította és szerkesztette Gulyás Tamás