A koi szaporításának az alapjai

A legtöbb koi hobbista a hagyományos koi szaporítási módszert használja, ami azt jelenti, hogy előre kiválasztott lány és fiú koikat összeeresztenek egy külön erre a célra beállított szaporító medencébe, és a természet a többit elvégzi.

1. A szülők kiválasztása. A megfelelő szülők kiválasztása nem igényel túl nagy tudást, de néha trükkös is tud lenni. Először is, tudnunk kell, hogy melyik a fiú, és melyik a lány koi. A lány hal jól láthatóan kerekebb, főleg ha ikrákkal van teli. A fiúknak megnyúlt, szivar vagy torpedó alakjuk van. A hímeknek ívás idején, ívási pöttyök jelenhetnek meg a kopoltyú fedőiken. Az ideális kor a szaporításra a 3-4 éves kor. A fiatalabb halaknak gyengék lesznek az utódai. A koik egyébként egészen 15 éveskorukig tudnak szaporodni. Válasszunk egészséges példányokat. Mindkét halnak tökéletes testformájúnak, színűnek, és mintázatúnak kell lennie. A szülők kiválasztása alapvetően meghatározza azt, hogy milyen minőségű utódok fognak születni. Ha például Kohaku kishalakat akarunk, akkor két Kohakut kell párba rakni, és így tovább. Vannak olyan variánsok is amik nem adnak szép utódokat. Néhány tenyésztő 2 hímet használ egy nőstény mellé, a biztosabb termékenyítés érdekében.

2. Az ikrázó tó előkészítése. Miután kiválasztottuk a szülőket, ki kell őket halásznunk a fő tóból, és áttenni, a kisebb, ikrázó tóba. Először a lányt tegyük az ikrázó tóba, majd néhány óra múlva a fiút is. Sok tenyésztő este teszi bele a hímet a tóba, mivel az ikrázás másnap hajnalban szokott bekövetkezni. Az ikrázó tónak nem kell hogy túl nagy legyen, elég egy 10-12 m2-es kis tó is ( 5-7 m3 ). Legyen benne tiszta, klórmentes víz, a mélysége legyen 50-60 cm. Az ikrázáshoz használjunk valamiféle ikrázó anyagot, ami itthon ikrázó kefe szokott lenni. Ez a kefe az ikrázás után kiemelhető,és az ikrák tetszőleges helyen kelhetnek ki. A tavat erősen levegőztessük.

3. Az ikrázás. Az ikrás lányhal, elkerülhetetlenül kezdi hívni a hímet az ikrázó anyag fölé/közé. Ha két hím van, azok mint egy szendvics, közrefogják a nőstény halat. Ekkor a nőstény hal kinyomja magából az ikrák ezreit, amiket a hím megtermékenyít. Ez a folyamat többször is megismétlődik. Az ikrázás folyamata eléggé erőszakos és durva is tud lenni. A nőstény akár meg is sérülhet a hajtás és az ikrázás folyamán.

4. Az ikrák elkülönítése és keltetése. A lerakott ikrák ki vannak téve a szülők, és egyéb ragadozók támadásának. Éppen ezért az ikrázó anyagot ki kell emelnünk a tóból, és áttenni egy keltető medencébe. Ha nincs másik keltető medence, akkor óvatosan halásszuk ki a szülőket. A keltető medence vizének azonos hőmérsékletűnek kell lennie az ívató medencééjével és erősen levegőztetni kell, úgy, hogy az ikrákat ne zavarja a vízmozgás.

5. A lárvák kikelése. A legtöbb ikra a 4., 5. napon kikel. A 6. napon mindnek ki kell kelnie. A kikelt lárva 24 óráig a saját szikzacskóját éli fel. 24 óra után már szüksége van egysejtű táplálékra, vagy porszerű tápra. A legjobb eleség az első pár napon vízi bolha, papucsállatka, alga, stb. Ha ilyenkor kicsit bezöldül a víz, az csak jó a kis halaknak, így több táplálékhoz jutnak.

A kis koik felnevelése. Fontos hogy a nevelő medence ( tó ) ne legyen túltelepítve, a gyenge vízminőség és a kannibalizmus miatt.

Az irányadó méret: 600-700 kishal egy 2×2 méteres medencében ( 4-5 m2 felületű, 80-100 cm mély ). Ha túl sok a kikelő kishal, akkor nyilvánvalóan több hasonló medence kell a felnevelésükhöz. A nevelő medence szűrése eléggé nyűgös feladat az apró halak miatt. Egy szivacs mindenképpen kell a szivattyú beszívó részéhez, a kishalak beszívása ellen, és ezt a szivacsot naponta ki kell mosni. Eleinte sok maradék táplálék fog maradni a medence alján, de a második hét után már nem kell ettől tartani. Jó jel, ha a kishalak etetéskor tömött sorokban nyomulnak a bedobott eleségre. A 2-3 hetes kishalaknak speciális, magas fehérje tartalmú nevelő tápot adjunk, a megfelelő méretben természetesen. Napi 5-ször kapjanak minőségi tápot, aminek a mérete a kishalak 2-2,5 centis korában 0,8-1,2 mm átmérőjű lehet. Kaphatnak továbbra is élő vízi bolhát, apró sórákot, egyéb apró élőeleséget is.

A kishalakat is fenyegethetik betegségek. A betegségeket vegyük észre idejében, és kezeljük úgy őket, mint a kifejlett halak esetében is tennénk.

A kishalak szelektálása a növekedésük során nagyon fontos feladat. Ez egy nagyon időigényes folyamat, de elengedhetetlen. Erre egy sekély tálat szoktunk használni, és egy  pici hálóval  merjük ki a halakat és tegyük őket a megfelelő helyre. Nagyon fontos, hogy a nevelő medence is erősen levegőztetve legyen, mivel a nagyszámú hal nagyon hirtelen oxigén hiánytól tud szenvedni.

A kishalak 4-5 hetes korukra 20-25 mm-es méretet fognak elérni, így ez az első szelektálás ideje is. Ezután a kishalakat olyan tároló medencébe kell rakni, ahol 10 db halra jut 1 m2 vízfelület ( tehát egy 2×2-es medencébe 40-50 db kishal tartható biztonságosan ).

A második válogatás a halak 6-7 centis korában esedékes. A második válogatáskor a halak már sokkal jobban mutatják majd a fajta jellegeket, mint korábban.

A második szelektálás után a halak bekerülhetnek a fő tároló medencébe.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a szaporítási módszer a hobbi tavasok módszere, a nagyüzemi módszer teljesen másképpen zajlik. Mások a méretek és költségek is. 

 

Felszerelések és tápok a kishalak felneveléséhez a Fekete Koi kínálatában!

 

Coppens start ivadék táp

Coppens start premium ivadék táp

Bébi koi haltáp

Indító ivadék koi haltáp

Indító ivadék koi haltáp sórák

 

 

Forrás: cuttlebrookkoifarm.co.uk, hanoverkoifarms.com 

Fordította és szerkesztette Gulyás Tamás

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*