Koi betegségek és a tünetek felismerése

Ez a cikk megpróbál segítséget nyújtani azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyek a halaink egészségét veszélyeztetik. Remélhetőleg segít többet megtudni a koik egészségéről, és segítséget nyújtani abban, hogy ne a baj közepén vegyük észre a betegséget. Ezért minden koi tartónak ajánlom a cikk elolvasását. Meg kell próbálnunk felismerni az apró jeleket, hogy mi történhet a hallal, és hogy miért. Minden hal, mindig mutat valami rövid kis tünetet, mielőtt lebetegedne. Sokszor ezek a jelek nagyon jelentéktelenek és nem úgy értelmezi őket a képzetlen szem, mint egy lehetséges betegség jeleit. A kulcskérdés megtanulni felismerni ezeket a tüneteket mielőtt meg a helyzet eldurvulna és túl késő lenne beavatkozni. 

Ha tartunk halakat, minden valószínűség szerint mindenképpen fogunk betegségekkel is találkozni. Ez különösen igaz a koikra, mivel akár 50-60 évig is élnek. Mivel ilyen hosszú életűek, megnő annak az esélye, hogy elkapjanak valamilyen betegséget. Ha máshogy nem, fizikai sérülést szenvednek az ívás során, vagy egyéb módon, például ragadozók által.  

Mint mondtam, minden hal mutat valamilyen tünetet, mielőtt lebetegedne. Ezek a szimptómák igazak az aranyhalra koikra, és egyéb más halakra is.  

Ezeket a tüneteket két részre oszthatjuk. Az egyik kategória a fizikai tünetek, a másik pedig a testbeszéd és a viselkedés.  

A fizikai tünetek definíciója 

Ezek a szimptómák ( tünetek ), látható jelek a halon: sebek, csomók, dudorok, bolyhok, vágások, kiütések, hiányzó pikkelyek, stb. Ez a lista természetesen még folytatható. Egyesek diszkrétebbek, mások jobban felismerhetők, de épp ezért időről időre  mindenképp át kell néznünk a halainkat. A legjobb persze az lenne, ha minden egyes halat kézbe tudnánk fogni, és átvizsgálni, de ez az esetek többségében nem lehetséges. Az etetési idő az egyik legjobb alkalom arra, hogy elvégezzük ezt a vizsgálatot. Egyszerűen válasszunk ki egy halat, és kövessük a tekintetünkkel, és nézzük meg a testét, hogy nem találunk e rajta valami gyanúsat. Ezt legalább hetente tegyük meg.  

A testbeszéd/viiselkedés tüneteinek definíciója  

Elég gyakran az a helyzet, hogyha a halnak problémája van, testbeszéddel, abnormális viselkedéssel jelzi azt nekünk. Másképp úszik a vízben, a tó fenekén ül, kiugrik a vízből, nem eszik, beáll a vízesés alá, vagy elkülönül a többitől, stb.

Ezeknek a tüneteknek a felismerésére egy kis detektív munka szükséges. Ez főként akkor igaz, ha viselkedésbeli problémát látunk. Senki nem ismeri jobban a halaid viselkedését mint te. Szóval neked van a legjobb esélyed felismerni bármilyen elérő viselkedést.  

Vízminőség vízminőség vízminőség ! 

Most pedig szeretném elmondani, hogy nem számít hogy milyen mögöttes okot keresünk a betegségek okára, nagyon sok esetben a vízminőség az, ami megbetegíti vagy akár meg is öli a halakat. Az igazi kérdés az az, hogy mennyi idő telik el az észlelés és a beavatkozás között. Szóval mielőtt tovább mennénk, meg kell ismernünk a tökéletes vízminőség fogalmát.  

Sok, ha nem a legtöbb betegség a rossz vízminőséggel kezdődik! 

Szóval ahogy látjátok, nem számít milyen problémával állunk szemben, az első dolog amit meg kell tennünk, az a víz tesztelése és ha szükséges a hibák kijavítása. Sokszor azt látjuk, hogy a víz paraméterek optimális szintre történő állítása már önmagában is megszünteti a tüneteket. Addig nem kezdhetjük el a halak kezelését ameddig nem tökéletes a vizünk. Ellenkező esetben drasztikusan csökken az esélyünk a sikerre. Azt is meg kell érteni, hogyha a víz probléma sokáig felderítetlen, a sérülések túl komolyak lehetnek már, mielőtt felfedeznénk őket. Ezért fontos a vizet tesztelni időről időre. A következőkben mutatni fogok néhány példát, hogy a dolgok hogy válhatnak még bonyolultabbá. 

Első példa  

Ebben a példában vegyük azt, hogy van egy 1 ppm-es ammónia szintünk a tóban, ami 1 mg/ l ammoniát jelent. Ez a szint már fennáll pár napja. Ebben a néhány napban ez az ammónia szint okozhat sérüléseket a halakon. Apró sérülések keletkezhetnek a kopoltyú lemezeken, stresszesek kezdenek lenni a halak, az immun rendszerük gyengül. Egy adott ponton azt vesszük észre, hogy a halak bágyadtan úsznak. Ez egy komoly és észlelhető tünet! Ekkor leteszteljük a vizet, be állítjuk a kívánt értékre az ammónia szintet, ami jó esetben nulla.  

Akkor rendben is volnánk? Nem biztos! Meg kell értenünk, hogy a probléma megszüntetése után is meg lehetnek tünetek, sőt akár elhullás is, a kopoltyú sérülések és az immun rendszer gyengülése miatt. Ebben a példában túl későn fedeztük fel az ammónia szint emelkedését. Ez az az eset, ahol sok ember hibázik, vagy nem érti meg a tényeket, és pánikol. Elmegy egy úgynevezett hal szaküzletbe, ahol megvesz mindenféle varázsszert, hogy kezelje a halait. Holott csak a vizet kellett volna figyelni, tesztelni, és beállítani.  

Második példa  

Ebben a példában  újra 1 ppm-es ammónia szintünk van a tóban. Ebben az esetben azonban gyorsan felismerjük a problémát, és nincs megbetegedés, minden hal túléli. Ezen a ponton hátradőlünk, és azt hisszük hogy minden rendben. Közben 2-3 hét eltelik az alap probléma megjelenése óta. A halak újra elkezdenek bágyadtabban úszkálni. Mi azonnal leellenőrizzük a vizet, de úgy gondoljuk hogy minden ok, mivel folyamatosan ellenőrizzük a vizet. Nem lehet probléma, viszont néhány hal ennek ellenére rosszul néz ki. Mi történik? 

Ebben az esetben az ammónia legyengítette a halak immun rendszerét, és ebben a legyengített állapotban a paraziták ( külső, belső ), baktériumok könnyebben megtamadják a halakat, mint egészségesen. Ebben a 2-3 hetes időszakban sokszor megtörténhetett ez a támadás. Ebben a példában gyorsan kijavítottuk a hibát, a halak rövid időre jobban lettek, de 2-3 hétre rá betegek lettek a parazita fertőzés miatt. Most komolyabb problémával állunk szemben, és ennek kicsit nehezebb a kezelése.  

Most megtudtuk, hogy a vízminőség problémák parazita/bakteriális fertőzésekhez is vezethet, pár héttel a probléma megszűnése után is!

 

A tünetek lehetséges okai 

Összeségében 5 dolgot tudunk felsorolni, ami tüneteket vagy betegséget okozhat a halaknál. 

Ezek:  

  • Gyenge vízminőség  
  • Paraziták 
  • Baktérium fertőzések  
  • Vírusok 
  • Fizikai sérülések  

Ezeket részletesen fogjuk tárgyalni a következő fejezetben. Szóval mostmár tudjuk, hogyha a hal mutatja valamelyik tünetet, akkor valószínűleg a fent említett 5 dolog valamelyike lehet a tettes. Azt is meg kell értenünk, hogy néha csak egy hal mutat valamilyen tünetet, néha több. Önmagában már ez is egy fontos nyom lehet!  

 

Fontos nyomok, jelek 

Mielőtt felállítjuk a diagnózist, van néhány fontos jel, amit figyelembe kell vennünk.  

Alapvetően, ha a legtöbb, vagy minden hal mutatja a szimptómákat, 1-2 napig, akkor nagy esély van rá, hogy vízminőség problémával állunk szemben. A másik dolog ami a halak nagy számánál mutathat tüneteket, azok a vírusok. Ez különösen igaz a viselkedésbeli tünetekre. Gyakran a vízminőség problémák gyorsan történnek, ezáltal a halra gyakorolt hatásai is gyorsak. Ez egy fontos jel, amit fel kell ismernünk.  

Ha a halak kis százaléka mutatja a tüneteket, és ezek a tünetek hosszabb ideig is eltartanak ( nem 1-2 nap ), és a vizteszt rendben van, akkor nagy valószínűség szerint parazita vagy baktérium fertőzés áll a háttérben. Alapesetben a paraziták először csak egy halat támadnak meg, majd szaporodnak. Amint szaporodni kezdenek, terjednek a tóban. Ez időt vesz igénybe.  

Az első dolog amit ki kell deríteni, az az, hogy a halak hány százaléka fertőzött.  

A mikroszkóp segíthet!  

A hal betegségek felderítésében alapvető szerep juthat a mikroszkópnak. Ha kizártuk a vízminőség problémáját, a következő lépés az lehet, hogy külső élősködőket keresünk a halakon. A későbbiekben áttekintjük a mikroszkóp használatát. Sokan idegenkednek a mikroszkóp használatától, ezért nincs is nekik. Ebben az esetben nagyon nehéz lesz diagnózist felállítani. Ebben az esetben be kell érnünk a teljes pályás letámadással: a tó teljes kezelésével, remélve azt, hogy az alkalmazott koktél ( gyógyszer ) hatásos lesz a tünetek ellen. Megjegyzem, hogy hazánkban 90%-ban ez a módszer az elfogadott ( a szerkesztő ).  

 

Összegzés  

Tehát bármely probléma feltűnése esetén először teszteljük le a vizet ammóniára, nitritre, nézzük meg a víz ph-ját, és keménységét egy megbízható teszt kittel.  

A második amit meg kell néznünk, az az, hogy a halak hány százalékát érintik a szimptómák. Egyet, többet, mindet? 

 

Tünetek  

 

Hirtelen gyors úszás  – továbbiakban flashing ( a flash villanást is jelent )

A flashing egy általános tünet, ami könnyen felismerhető a koin, vagy az aranyhalon. Nem mindig betegség jele, lehet hogy csak megijedt a hal. Közelebbről is meg kell figyelni a halat, addig, amíg ki nem derül, hogy mi okozza ezt a tünetet. Ez a tünet lehet egyébként egy később komoly betegség jele is. Ez akkor különösen igaz akkor, ha minden egyes hal mutatja a tüneteket. Ez az az eset, amikor komolyan kell venni a jeleket. Ahogy a videón látható, a legtöbb hal megiramodva úszik, és egy-kettő ki is ugrik a vízből.  

Az ugrálásról később még beszélünk. Mindenesetre ebben az esetben én gyorsan elkezdeném kideríteni az okokat! 

Ha látok a tóban néhány halat így úszni, egyáltalán nem biztos hogy egészségügyi problémával állunk szemben. Nem szabad pánikolni, hanem gyorsan ki kell deríteni az igazi okot. Például ha nagyobb vizcserét hajtottam végre, szinte biztosan számíthatok erre a fajta viselkedésre.  

Ha felfedeztük ezt a viselkedés formát ( flashing ), tovább kell figyelni a halakat. Főleg ha az összes hal mutatja a szimptómát.  

Három csoportra oszthatjuk a lehetséges okokat:  

  • Minden vagy a legtöbb hal csinàlja 
  • Néhány hal csinálja  
  • Egy-két hal csinálja  

Nézzük meg a listát, és válasszuk ki azt, ami a mi halainkat leginkább jellemzi.  

Minden, vagy a legtöbb hal mutatja a tünetet  

Sokszor ezt a tünetet a legkönnyebb beazonosítani, hiszitek vagy sem. Ha szinte minden hal csinálja 1-2 napig, az szinte biztos, hogy vízminőség probléma.  

Szükséges vízteszt végzése ammoniára, nitritre, ph-ra, és vízkeménységre! 

Még egészen kis mennyiségű ammónia is okozhatja ezt a tünetet. Ami azt illeti, a nagyon alacsony szint  inkább okozza, mint a magasabb. Magasabb ammónia szint  más tüneteket okoz:  pirosas úszókat, összehúzott úszók, az úszók rázogatása, vékony hártya réteg a halon, lebegés a vízben, vagy pipálás a felszínen. Ezeket a tüneteket fogjuk később tárgyalni. Ha ammoniát találunk a vízben, jó eséllyel az a tettes. Fontos minél gyorsabban eltüntetni, semlegesíteni a vízben! Ha a hirtelen villanásszerű úszás 12-24 órán belül megszűnik a vízkezeles után, az ammónia volt egyedül a felelős ezért.  

Ha nincs ammónia a vízben a teszt szerint, ellenőrizzük le a nitrit szintet is. Ha nitrit van a vízben, adjunk sót a vízhez, minden 1 mg/l nitrit tartalomhoz, 0,02% só töményseget kell elérni. Ez 2kg só 1 m3 vízhez. A tó sózásáról itt egy cikk. Fontos, hogy a sót csak kezelési céllal használjuk, a kezelés után állítsuk vissza az eredeti állapotot.  

Ha a nitrit volt a tettes, a sózás után 24 órával megszűnnek a tünetek. 

Alacsony ph és/vagy vizkeménység  

Ha alacsony a vizünk keménysége, ez okozhatja a ph indokolatlan ugràlását a vízben. Az ugráló ph okozhat cikázó úszást. Ha ez az eset áll fenn, akkor a halak főleg késő délután cikáznak, mert ekkor vált a ph a vízben új szintre, és ez irritálja a halakat. Szóval ellenőrizzük ezeket az értékeket, és ha kell korrigáljuk. Ha a vízkeménység túl alacsony volt ( kh kevesebb mint 100 mg/l ), korrigáljuk azt, és a tünet 1-2 napon belül eltűnik. Emeljük a vizkeménységet 150 mg/l értékig, és ne hagyjuk 100 alá menni. Fontos megemlíteni, hogy a vizkeménység növelésére használt szer is okozhat hirtelen úszó mozdulatokat. Ne pánikoljunk, ez normális!  

Vízkezelő szerek 

Adtunk a vizünkhöz bármilyen vizkezelő szert, sót, algairtó szert, vagy bármi mást? Ha igen, és a flashing elkezdődik a szer adása után, jó eséllyel a vizkezelő szer okozta a tüneteket. Adjunk a halaknak időt, és nézzük meg hogy nincsenek-e más tünetek.  

Azt mondanám, hogy ne tegyünk semmi mást a vízbe, kivéve gyors ammónia semlegesítőt ha szükséges, deklorinátort, ha a csapvízben klórt észlelünk, illetve sót, ha a nitrit mérgezést akarjuk elkerülni, vagy szodabikarbonát, ha be akarjuk àllitani a vizkeménységet. Bizonyos gyógyszeres kezelések is okozhatnak hirtelen ugráló úszást. Ezeken kívül ne tegyünk semmi mást a vízbe!  

Vízcsere  

Megjegyzem, hogy a tökéletesen végrehajtott vízcsere – cikk itt –  nem okoz semmiféle viselkedésbeli változást a halakon. Hozzáteszem, hogy sokan nem jól végzik a vízcserét a tóban. Erre még később visszatérünk.  

Hogy hogyan reagálnak a halak a vízcserére, az attól is függ, hogy mennyire különbözik kémiailag az új víz, a régi tó víztől. A hőmérséklet kiegyenlítése nagyon fontos, a pH, a nehéz fémek jelenléte, klór, mind-mind jelen lehetnek az új vízben. Ezért folyamatosan teszteltünk kell a víz forrásunkat is ( talajvíz, esővíz, kút víz, csapvíz ) és figyelni az esetleges nagy eltéréseket az összetevőkben.  

Ha az elmúlt 8 órában vizcserét hajtottunk végre, és a tünetek ( ugráló úszás ) megjelennek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a vízcsere okozta a tüneteket. A tüneteknek meg kell szűnniük a következő 24 órában.  

Sok eső 

A sok esővíz szinten okozhat flashinget a tóban. A legtöbb eső savas. Ez a savas eső irritálhatja a halakat. Tehát ha az elmúlt 8 órában nagy mennyiségű eső esett, ez lehet a tünetek oka. Sokszor az esővíz csökkenti a vízkemenyseget is ( mivel az esővíz lágy víz ), és ez indirekt módon befolyással van a halakra . Nagy esők után ellenőrizzük a víz ph-ját, és a vízkeménységet is.  

A pH csökkenése is okozhat flashinget. Ha a vízkeménység rendben van, a tünetek 24 órán belül elmúlnak.  

Egyéb kémiai anyagok 

Szoktuk néha műtrágyázni a füvet a tó körül? Vagy más egyéb kemikáliákat is használunk a kertben?  Ez befolyásolhatja a vízminőséget, sőt, akár meg is ölheti a halainkat. Ez különösen akkor igaz, ha a kezelés után kapunk egy jó nagy esőt, és az bemossa a nem oda való dolgokat a tóba.  

Bármilyen algaölő szer is tud ilyet okozni.

Ha lehet, ne használjunk ismeretlen eredetű szereket, folyadékokat a tóban! 

 

Elektromos gondok 

Szinte mindenkinek vannak elektromos berendezései a tóban – szivattyúk, szkimmerek, csobogók. Nagyon ritkán megtörténik az, hogy kósza áram keletkezik és ez irritálja a halakat, főleg akkor, ha közel úsznak a berendezéshez.  

 

! Fontos, hogy mindenképp telepítsünk fi-relét a tóban levő összes berendezéshez. Ez megakadályozza az elektromos áramütés lehetőségét a vízben ! 

 

Összegzés  

Ezek a legáltalánosabb tettesek, amikor azt látjuk, hogy az összes, vagy majdnem az összes hal villámlás szerűen, ugrálva úszik.  Biztos vannak más okok is, de jó eséllyel ezek a fentebb említett dolgok a tettesek. Ne feledjük: ha az összes vagy majdnem az összes halunk így viselkedik a tóban VALAMI rossz történik a vízben! Nincs más dolgunk, mint kideríteni az okot, és cselekedni.  

Ne ugorjunk bele egy komoly kezelésbe megalapozott diagnózis nélkül. Adjunk magunknak egy kis időt, hogy eldönthessük az alkalmas kezelés alkalmazását.  

 

Csak néhány hal mutatja a tüneteket 

Ha csak kis százaléka mutatja a halaknak az flashinget, nagy az esélyünk rá, hogy parazita fertőzéssel van dolgunk. De ebben az esetben is végezzünk mindenképp egy víztesztet. Ha a víz rendben van, akkor nézzük meg újra ezt a listát :  

  • Eső  
  • Vízcsere 
  • Tókezelő szerek 
  • Etetés után vagyunk-e 

Etetés után néha a halak ugrálnak picit. Egyes tapokban vannak bizonyos maradványok, amik a vízbe oldódnak és zavarják a halak kopoltyú lemezeit. Ha süllyedős tápot etetünk, felszedhetnek az aljzatról bármit, ami szintén zavarja őket. Szóval ha közvetlenül etetés után kezdenek el ugrálva úszni, a táp teszi ezt, és pár órán belül elmúlik a tünet.  

Napégés/uv irritáció 

Bármilyen furcsa is, a koik le tudnak égni a víz alatt is. Ez különösen a nem metál fényű és leginkább a fehér vagy világos halakra jellemző. Ezek a halak hasonlóak a szőke hajú, kék szemű emberekhez. Ők is érzékenyek a túl sok napfényre, és ők is leéghetnek. 

Ha valóban a leégés a gond, piros foltok jelennek meg a halon, főleg a hátukon. A megoldás a tó arnyékolása legalább 2 hétig. Ennyi idő alatt eltűnik az irritació a bőrről.  

Összegzés  

Ha ezek közül egyik sem a gond, valószínűleg parazita problémával nézünk szembe. Ezért jó, ha van egy mikroszkóp otthon, ezzel kétség kívül bizonyítani tudjuk a problémát. Ha parazita van a tóban, én a legolcsóbb és legbiztonságosabb kezeléssel, a sóval kezdeném. Hagyjuk a halakat legalább 1 hétig sófürdőben, vagy  a tünetek elmúlásáig. Egyébként pedig kezelhetjük a tavat parazita ellenes szerekkel.  

 

Egy vagy két hal mutatja a tüneteket  

Ha csak egy-két hal mutatja a tüneteket, az is lehet parazita fertőzés eredménye. Azt mondanám hogy ez a helyzet az esetek 50%-ában. 

Újra leírom, hogy az első dolog amit mindig tegyünk meg, hogy leteszteljük a vizet ammóinára, nitritre, pH-ra és vízkeménységre.  

A következőkben részletesen beszélni fogunk a parazitákról és a kezelésekről. A paraziták jelenléte egyébként bármikor okozhat flashinget.  

 

Le kell szögeznünk, hogy minden halban állandóan van valamennyi parazita!

 

Ami azt illeti, a legtöbb parazita vendégként, átmeneti szállásként használja a halakat a további szaporodásuk érdekében. Kis számú parazita populáció elfogadható, addig amíg ki nem kerülnek az irányításunk alól, és elkezdenek tüneteket, betegséget, vagy elhullást okozni.  

Röviden, ez azt jelenti, hogy a halakban mindig vannak valamiféle paraziták és sokszor többféle is. Elég gyakran ezek a paraziták rajta függenek a hal testén. Például a kopoltyú féreg a kopoltyúkon. Nyilván, mivel kopoltyúféreg a neve. Más kórokozók a hal bőrén élősködnek és általában szívják a hal vérét.  

Néha a paraziták mozognak a halon, vagy átmennek egyik halról a másikra. Amikor ez történik, az irritálja a halakat. Gondoljunk az ember esetben például a bolhára. Amikor érezzük a csipését, azonnal elkezdünk vakaródzni. Nos a hal is ugyanígy érez. Ekkor elkezd flashingelni a vízben.  

Azt is tudni kell ezekről a kis parazitákrol, hogy a vízhőmérséklet változásával is vándorolnak, különösen mérsékelt égövön, ahol a hőmérséklet drasztikusan tud változni. A kopoltyúféreg például a kopoltyú lemezekre tapadva él, de néha a hal testén is tanyázik. Egyébként ha ez a féreg nyáron a kopoltyúkba fészkeli magát, át fog költözni a testre, vagy más halakra, vagy egyéb olyan helyekre, ami megvédi őt a hidegtől. A kopoltyúkon át  télen folyamatosan jég hideg víz áramlik, szóval az nem jó hely a kis parazitának. Meleg vízben ennek a fordítottja játszódik le. A parazita újra útra kel, hogy gazda halat találjon magának.  

 

Összegzés  

Ahogy látjuk, amikor a vízhőmérséklet elkezd változni a szezonnal, elkezdenek vándorolni ezek a jószágok. Ezért van az, hogy évszak-váltás során ugráló úszást látunk a halaktól. Szóval számíthatunk rá akkor amikor a téli hőmérséklet emelkedik tavasszal, illetve akkor amikor az őszi hőmérséklet elkezd csökkenni, és beköszönt a tél. Ez a vándorlás teljesen normális a tóban és elmúlik 6-7 nap alatt. Ha a flashing tovább tart mint egy hét, akkor elkezdhetünk fontolóra venni egy gyógyszeres kezelés lehetőségét. Újra leírom, hogy én ( az eredeti cikk írója ) először sós kezeléssel kezdeném, egy hétig, és hogyha az nem hatásos, folytatnám a gyógyszeres kezeléssel.  

 

Ugrálás 

Mint tünet, elég hasonló az ugrálás a flashinggel. Ami azt illeti az ugrálás és a flashing kéz a kézben együtt jár. A videón is látszik hogy a flashingelő hal, sokszor ki is ugrik a vízből. Minden tünet arra utal, hogy a halat irritálja valami és ezzel a viselkedéssel a halak megpróbálják lerázni magukról a kellemetlen érzést.  

Sok év tapasztalata után azt mondhatom, hogy az ugrálás komolyabb problémát jelez, mint a flashing.  

Minél több hal ugrál, annál nagyobb a baj, és annál gyorsabban ki kell deríteni az okát.  

Hogy mondjak is egy példát, mondjuk hogy a tóban 0,25 mg/l ( 0,25 ppm ) ammónia szint mérhető. Ez a koncentráció sokszor okoz flashinget, de nagyon ritkán ugrálást. Ez elég általános.  

Ha most az ammónia szint felkúszik 1 mg/l szintre, egyre több hal fog kiugrálni a flashing mellett. Ebben az esetben gyorsan helyre kell àllitani a vízminőséget.  

Az ugrálás egyéb okai 

A legtöbb esetben amikor a halak ugrálnak, annak az okai nagyrészt megegyeznek a flashing okaival.  

A továbbiakban, az újonnan  vásárolt halak is ugrálhatnak. Így próbálják gyorsan kiegyenlíteni a zacskóban levő és a tóvíz közötti kémiai különbségeket. Az új halak ugrálásának pár órán belül el kell múlnia. A gond ott lehet, ha ezek a halak néha ki ugranak véletlenül a partra. Így alapvető lenne az első 24 órában lefedni a tavat, ha új halat vásárolunk. Ha az új halak karanten tartályba kerülnek, mindenképp ajánlatos a lefedés. A hálót erősen kössük körbe, mert a halak képesek felnyomni azt.  

 

Ül a meder alján

Ezt a tünetet okozhatja, parazita, baktérium infekció, félelem, vagy gyenge vízminőség. Ha ezt látjuk, az elsők között végezzünk víz tesztet, a már ismert összetevőkre.  

Ha csak egy hal mutatja ezt a viselkedést, valószínűleg parazita vagy bakteriális fertőzés az ok. A parazita fertőzés megerősítésére mikroszkópos vizsgálat szükséges, egyébként csak találgatni tudunk.  

Ha a vizünk rendben van, marad a parazita, bakteriális fertőzés, vagy az ijedtség. Az új halak gyakran lefekszenek a meder aljára, ez normális viselkedés. Megijedtek az új környezettől, ülnek az aljzaton, és próbálnak mozdulatlanul maradni, hogy ne vegyék észre őket. 1-2 nap alatt el fognak úszni az aljzatról. A tó sózása szinten jó ötlet lehet, mivel a sós víz csökkenti a halak stressz-szintjét. Ha a fekvés tovább tart egy hétnél elkezdhetunk gondolkodni a kezelés lehetőségeiről.  

Ha sok hal csinálja ezt, és hirtelen, szinte biztos hogy vízminőség problémánk akadt. Ha a vizünk jó, valószínűleg parazita, vírus, vagy bakteriális fertőzés az ok. 

 

Elfekszik a meder alján  

Ennek az oka lehet például erős stressz. Sokszor azt hisszük hogy elpusztultak ezek a halak, de ha picit megmozgatjuk őket, elúsznak. Lehet az ok még rossz vízminőség, betegség, paraziták, de a legtöbbször alacsony testhőmérséklet.  

Alacsony testhőmérséklet  

Amikor a víz nagyon hideg ( 2 C fok alatt ), néhány hal mutathatja ezt a szimptómát. Ebben az esetben ez az adott hal nem tolerálja jól a hideg vizet. Egyébként ez azt is jelentheti, hogy további parazita fertőzése van és/vagy gyenge a vízminőség. Ha több hal is mutatja a tünetet, akkor szinte fogadhatunk rá, hogy parazita fertőzés és gyenge vízminőség van a háttérben. Extrém hideg víz is tud ilyet okozni, főleg ha hirtelen jön.  

Ebben az esetben, tehát ha túl hideg a víz, a legjobb ha melegebb vízbe tesszük a halakat. Ha nincs megfelelő helyünk ennek a kivitelezésére, inkább ne is kezdjük el, mert többet ártunk, mint segítünk. Néhány tavas beviszi a halait fedett, fűtött helyre, ahol akár tovább is etethetik őket. Ezért fontos a tavat kitisztítani  ősszel, hogy ne kapjanak parazita fertőzést télen a halak.  

 

Az úszók behúzása  

Ez a tünet a leginkább úgy ismerhető fel, hogy a hal a mellúszóit úgy behúzza szorosan a teste mellé, mintha nem is lenne neki. Ez a szimptóma kéz a kézben együtt jár, másik két tünettel is: elkülönülés a többi haltól ( izoláció ), és a fenéken való ülés. Általában ezt a tünet együttest csak 1-2 hal mutatja, nem az egész populáció. Ha mégis az egész csapat mutatja, akkor ott komoly probléma lehet, és akar több tettes is lehet a fent említett listából. Ismétlésként tehát, lehet gyenge vízminőség, bakteriális fertőzés, vírus, parazita vagy fizikai sérülés, vagy ezek kombinációja.  

Próbáljunk kifogni a halakból egyet, és vizsgáljuk meg bármilyen fizikai sérülésre. Ha nem találunk ilyet, akkor bakteriális fertőzés vagy parazita áll a háttérben.  

Ellenőrizzük le a vizünket minden szokásos paraméterre, plusz nitrátra is. Az ammónia és a nitrit szint közel nullán kell hogy álljon, a nitrát szint 50 mg/l alatt, de igazából 150 ppm-ig nem okoz különösebb bajt.  

Ebben a helyzetben én szintén sós kezeléssel kezdenék. Ha a szimptómák nem javulnak 1 hetes sós kezelés hatására sem, lekezelném a halakat protozoákra ( egysejtű ) és kopoltyú vagy bőr féregre is. Egyéb lehetséges kórokozó lehet a ponty tetű, illetve a horgas féreg. Ezek a paraziták szabad szemmel is jól láthatóak a halon.  

 

Az úszók rázogatása 

Ez az a tünet, amikor a hal rázogatja a mellúszóit. Ezt a tünetet ugyanúgy kell kezelni mint a behúzott úszókat, mivel hasonló problémát jelez. Egyébként az úszók rázogatasa szinte biztos hogy parazita problémára utal.  

 

Pipálás a vízfelszínen  

Ez az a tünet, amikor a halak a felszínen vannak és a szájuk félig kint van a vízből, és levegőt nyelnek. Lassabban mozognak mint normálisan, sokszor csak lebegnek a felszínen, vagy beállnak a vízesés alá. Ez annak a jele, hogy légzési problémáik vannak, ezért nyelik a levegőt, hogy több oxigénhez jussanak. Fontos tényező, hogy ezt egy hal csinálja, vagy az összes. Ha egy hal csinálja, az valamilyen betegségre utal, ha a legtöbb vagy az összes, akkor vízminőség problémánk van, ami a kevés oxigénnel függ össze.  

Megjegyzés:  

Megeshet, hogy a halak gyorsan felúsznak a felszínre, egy gyors levegő vételre, de aztán gyorsan vissza is merülnek az aljzatra. Ez a szimptoma különbözik a pipálástól és általában akkor történik, amikor áthelyezünk egy halat új helyre, vagy új halakat veszünk, vagy vízcserét hajtunk végre.  

 

Többféle oka is lehet annak, hogy a halak nem jutnak elég oxigenhez a vízben: 

A vízben kevés oxigén van. Az egyik jele az alacsony oxigén szintnek a tóban az az, amikor a halak korán reggel pipálnak a vízben. Ennek az az oka, hogy az algák és a növények éjszaka oxigént fogyasztanak, és reggelre nem marad elég oxigén a halaknak. A nap folyamán aztán a növények és az algák a fotoszintézis során újra oxigén-termelőkké válnak. A meleg víz szintén kevesebb oxigént tud megtartani. Az is gond lehet hogy túl sok hal van a vízben, vagy túl meleg a víz. Levegőztessük a vizet 24/7-ben légpumpával, csobogóval, patakkal. Az is egy fontos jel, hogyha egy hal el hullik, és nyitva van a szája, akkor közvetlen oxigén hiánytól pusztult el.  

A kopoltyúk nem működnek megfelelően valamilyen betegség, parazita, rossz vízminőség, baktérium, vagy vírusos fertőzés miatt. Az első dolgok egyike legyen, leteszteljük a vizet nitritre, mivel a nitrit mérgezés károsítja a kopoltyú lemezeket, és a vörösvér-testeket is. Ez nehéz légzést okoz, és ha kezeletlen marad a víz, akár elhullást is okozhat. Ha túl sok nitritet találunk a teszt során, végezzünk 50%-os vizcserét, és adjunk sót a vízhez. Bizonyos paraziták és baktériumok is okozhatnak kopoltyú sérülést a halaknak. Ezzel a kezeléssel az a célunk, hogy elpusztítsunk minden parazitát. A baktériumok ellen etethetünk antibiotikum tartalmú tápokat is. Megjegyzés: fontos megérteni, hogy a baktérium fertőzés másodlagos fertőzés, amiket a stressz, és parazita fertőzés és /vagy a rossz vízminőség okozhat. Más szavakkal, az egyik a másikhoz vezet. Ha nem találunk nitritet a vízben, parazita és vagy baktérium fertőzés állhat a háttérben.  

 

Lebegés a vízfelszínen  

Ezt a viselkedést négy altünetbe soroljuk: 

  • A fej lefelé áll, a hátúszó a felszínen van, a hal teste egyenesen áll, a hal letargikus és nem reagál  
  • A fej a felszín felé áll, a test egyenesen áll, letargikus, picit reagál  
  • Látszólag normálisan lebeg a vízben, de képtelen úszni, még ha megzavarják akkor sem 
  • Hassal felfelé vagy félig el fordulva lebeg a vízben, képtelen úszni és egyenesen tartani a testét 

1. altünet 

Amikor a halat a felszín közelében látjuk, nem tud vízszintesen megmaradni, a feje lefelé áll, a hátúszója a felszín felé mutat, nagyon letargikus és nem reagál, ez általában komoly bakteriális fertőzésre vall. Ez a hal bajban van, azonnali segítség kell neki.  

Mint azt korábban említettem, a bakteriális fertőzés másodlagos betegség. Ezáltal a fő problémát kell először megszüntetni, hogy a hal erőre kapjon és le tudja küzdeni a baktérium fertőzést. Ellenőrizzük a vízminőséget mielőtt bármilyen kezelést alkalmazunk a halakon.  

2. altünet

Amikor a hal a felszínen van és a feje felfelé áll, letargikus és alig reagál valamire, azonnal ellenőrizzük le a vizet. Fordítsunk figyelmet a ph-ra, az ammóniára, és a nitritre. Alacsony ( savas ) pH is okozhatja ezt a tünetet. Ha tudjuk, ellenőrizzük le a hal kopoltyú lemezeit, amelyeknek cékla vörösek kell lenniük, semmi esetre sem sápadtnak vagy foltosnak.  

Ellenőrizzük le a vizet a fent említett paraméterekre, és ha nem a víz ok, kezeljük a halat bakteriális fertőzés ellen.  

3. és 4. altünet  

Mindkét tünet az úszóhólyag problémájára utal. Úszóhólyag probléma esetén a hal feküdhet az oldalán, vagy lebeghet fejjel lefelé is a vízben. Néha gerinc sérülés esetén is ilyen tüneteket látunk, tartsuk ezt észben.  

Nagyon keveset tudunk erről a betegségről. Ismerünk néhány faktort ami közrejátszhat a betegség kialakulásában, mint például hirtelen hőmérséklet változás, bakteriális fertőzés az úszó hólyagban, szorulás a bélben, vagy rossz minőségű táp adása. Az aranyhal fogékonyabb erre a betegségre mint a koi, különösen a tömör testalkatú aranyhalak, mivel a testalkatuk miatt deformálódott az úszóhólyagjuk.  

A kezelést úgy kezdeném, hogy egy sekély vizű tartályba tenném a halat. A víz sekélysége fontos, mivel így a hal kényszerítve van arra, hogy egyenesen álljon a vízben, nem tud lefelé úszni. Ha hideg víz okozta a bajt, állítsuk be az új tartály vizet 10 fokkal magasabbra. Nagyon fontos, hogy ezt a hőmérséklet emelést lassan állítsuk be! Ennek az üteme 1 c fok legyen óránként.  

Ami a halak etetését illeti, a táp mellett mindenképp adjunk nekik más élelmet is: úgy mint földi gilisztát, rovarokat, friss zöldségeket, rákokat, selyem hernyó bábot, stb. Úszóhólyag-gyulladás gyanúja esetén etessünk a halakkal antibiotikum tartalmú tápokat. Ezt a tünetek megszűnéséig adjuk.  

 

Szabálytalan  úszás  

Ezt a tünetet sok minden okozhatja, de a legáltalánosabb az, hogy valamilyen mérgező anyag került a vízbe. Toxikus anyagok sokféleképpen kerülhetnek a vízbe, olyan anyagok formájában mint pl a klór, ammónia, háztartásból odakerült anyagok, hidrogén szulfid, nehéz fémek mint például a réz, vagy permetező anyagok.  

A halak szenvednek a mérgező anyagoktól és bizonytalanul, meg-megállva kezdenek el úszni. Néhány hal lassan elindul a felszín irányába, majd megáll, és lassan lesüllyed a mélybe. Néhányan gyorsan kilőnek mint a nyílvessző, és néhányan a tó falának is úsznak. Egy újabb jele a mérgezésnek a csavar minta, amikor a hal a tengelye körül pörögve úszik. Ha ezeket a tüneteket látjuk, hajtsunk végre amilyen gyorsan csak tudunk egy 60-70%-os vízcserét.  

A biztonságos vízcseréről itt egy cikk.  

 

Izoláció – a többi haltól való elkülönülés  

Ha egy halat látunk a többiektől elkülönülve úszni, úgy hogy korábban velük együtt úszott, ez egy biztos jele annak, hogy valami baja van, vagy betegség kerülgeti. Az esetek többségében nem vízminőség probléma lesz, hanem parazita támadás, vagy vírus vagy baktérium fertőzés. A parazita fertőzés a legáltalánosabb okozója ennek a tüntetnek. Azért a biztonság kedvéért ellenőrizzük le a vizünket is. Néha az elsődleges vízminőség probléma okozhat másodlagosan vírus, baktérium vagy parazita fertőzést, és mint az embereknél is, egyesek fogékonyabbak rá, mint mások.  

Első körben egysejtűekre kezelném le a halakat, majd ha a tünetek nem múlnak el, parazitákra is.  

A mikroszkóp itt is segíthet a diagnózis felállításában.  

 

Általános fizikai tünetek 

Ezeket a tüneteket egyértelműen látjuk a halakon, a testükön, a fejükön, vagy épp az úszóikon.  

 

Piros szélű sebek 

A piros szélű sebek a halakon fekélyekre utalnak. Ezek a fekelyek kis piros vagy rózsaszín pontokból vagy területekről indulnak ki. Ezek a foltok aztán sebek lesznek, és ha nem kezeljük őket, mélyebbek lesznek, és elkezdenek terjedni a halon. Ezek a sebek néha az oldalvonal alatt helyezkednek el, és ezért nehezen felismerhetőek. Nos úgy tudjuk felismerni felülről ezeket a sebeket, hogy a seb picit kiemelkedik a hal testének a síkjából. Az első és a második fotón alig látszik a kiemelkedő terület. A harmadi fotó oldalról készült, így jól látható a seb. A halak vizsgálata szakképzett szemet kíván.

A fekélyek általában bakteriális fertőzések. Ezeket a területeket korábban megtámadhatták paraziták, fizikai sérülést szenvedhetett a hal, a gyenge vízminőség is ronthatja a halon lévő nyálka-védőréteg állapotát.  

Ha pontosítani szeretnénk, a fekélyeket általában az Aeromonas baktériumok okozzák, még pontosabban az Aeromonas Salmonocida. Kevéssé ismert tudományos tény, hogy az Aeromonas Salmonocida okozza az esetek 90%-ában a koikon a fekélyes sebeket! Fontos megjegyezni, hogy az Aeromonas kezelelés idején, jó ha a vizet felmelegítjük 28 C fok közelébe, mivel a baktérium nem képes élni ezen a hőmérsékleten.

A bakteriális fertőzések – a Columnaris-t kivéve – általában másodlagos fertőzések, amelyek stressz, vagy egyéb faktorok által kiváltott tényezők, amelyek legyengítik a halat. Alapesetben, a hal védve van a vízben élő patogének ellen a saját immunrendszere által. A hal további nagyon fontos védőbástyája a védő nyálkaréteg a testén. Ha ez meggyengül,  – például a rossz vízminőség által – , a baktériumok utat törnek rajta be a hal testébe. Szóval ezért is nagyon fontos a víz minőségét optimális szinten tartani, biztosítani a tökéletes biológiai szűrést.

A fekélyes sebeket meg kell tisztítani, például Neosporinnal vagy jóddal, és utána be kell kenni antibiotikumos kenőccsel.

 

Piros kiütések

A piros kiütéseket a halon okozhatja vízminőség probléma, külső paraziták, bakteriális fertőzés, vagy ritkán akár napégetés is. A tüneteket mutató halak száma és a szimptómák megjelenésének a gyorsasága  utalhat a lehetséges bűnösre.  Ha gyorsan jelentkezik és az egész állományt érinti a szimptóma, akkor valószínűleg vízminőség problémával állunk szemben. Végezzünk tehát víztesztet!

Ritkán napégés is okozhatja ezt a tünetet, főleg világos halakon.

 

Fehér bolyhos folt

Ha fehér bolyhos foltot látunk a halon, azt általában gomba ( Saprolengia), vagy a bakteriális, Columnaris okozza. Ritkán az Epistyles nevű parazita okozza. Ezeket a kórokozókat mikroszkóppal nagyon könnyű elkülöníteni, de most főleg olyanoknak írok, akiknek nincs, szóval megpróbálok a csupasz  szememre támaszkodni ( az eredeti szerző).

Ha gombával ( Saprolengia, röviden Sap )  fertőzött a hal, az általában sokkal gyorsabban nő, mint az Epistylis vagy a Columnaris. A Sap főleg a hidegebb vízben fertőz, főleg a tél végén, tavasszal. A Sap egyenesen, hajszerűen nő a fertőzött területen. Az Epistylis és a Colunmaris sokkal lassabban hozza létre a jellegzetes pamacs-formát. Ez a terület aztán bebarnulhat, zöldülhet, aminek az oka az algák rátelepedése a  fertőzött területre.    

 

Epistylus

Az Epistylis egy parazita, ami főleg a szűretlen piszkos vízben, sok iszappal telített tavakban fordulhat elő.  Kezdetben a pikkely alól nő ki, és oldal irányban terjed, később több pikkelyt is megfertőz egyszerre. A fertőzött terület általában pirosas és később kiütésre hasonlít. Ha nem kezeljük végül kialakul a bolyhos felület.  Gyógyítása esetekben lehetséges 0,3%-os sófürdővel, és vízcserével, de a legjobb talán a megfelelő dózisú FMC lehet. Szintén jó ötlet lehet a teljes tó vagy tároló medence kitakarítása, fertőtlenítése is.

Columnaris baktérium

A Colunmaris sokféle betegségért  felelős a kois tavakban. Néhány ezekből: pirosas száj, úszórothadás, bakteriális kopoltyú gyulladás, vatta-betegség, stb. Egy közös van ezekben a betegségekben, a kórokozó szinte minden esetben a Columnaris ( Flavobacterium columnare ).  A cikknek ebben a részében megpróbálok segítséget adni a diagnózisra, a felismerésre,  a kezelésre, és a megelőzésre.

Ez a baktérium a legáltalánosabb gyilkos a hobbi és a professzionális kois tavakban is, sok éves tapasztalatom szerint ( az eredeti szerző ). Ha vesztettetek már el halat az évek folyamán, nagy az esély arra, hogy ez a parányi gyilkos a felelős a halálukért.

A Columnaris egy ostoros baktérium, ami szereti a fehérje és zsírban gazdag szerves anyagokat, ezért imádja a halak szöveteit rágcsálni! Anaerob életvitelű, ami azt jelenti hogy nem szükséges az életben maradásához oxigén, szóval szereti a vastag iszappal borított, koszos vizet és halakkal túltelepített tavakat. A fertőzése során sárgás-fehér pamacsokat ( seb ) képez  a felületen úgy mint pikkelyek felületén, kopoltyú lemezeken, úszókon, stb.

Sajnos a fertőzött terület nagyon könnyen összetéveszthető a gomba fertőzéssel. Az egyedüli mód a helyes diagnózisra, a kenet ( a sebből vett minta ) mikroszkóppal való vizsgálata.

A foltok itt is bezöldülhetnek, barnulhatnak az betelepült algák miatt. A Columnaris védjegye hogy megfertőzi a kopoltyúkat ( bakteriális kopoltyú betegség  ), megfertőzheti a hátúszó környéki területet (  a beteség neve „nyereg”-betegség ), a szájat és a hal pofáját ( szájrothadás ), és az úszókat ( úszó rothadás ).

Ha a Columnaris megfertőzi a hal bőrét és nyálkarétegét, odavonz más, szintén káros baktériumokat, mint például az Aeromonas.

A Columnaris halról halra is terjed, de főként evéssel és légzéssel jut be a szervezetbe. Rövid távon tud úszni is a vízben és keres magának egy gazda szervezetet, halat. Ha ennek a halnak gyenge a nyálka védőrétege, a Columnaris gyorsan elkezd szaporodni, és bejut a bőrbe és a szövetekbe. Láthatjuk tehát, hogy milyen létfontosságú a halakon lévő védő nyálkaréteg egészségesen tartása ( mivel a nyálkaréteg baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságú )! 

A rosszul szűrt és túltelepített tavakban rengeteg szerves anyag elérhető a baktérium számára, ahol gyorsan el tud szaporodni és megtámadhatja a halakat. Meg kell értenünk, hogy valamennyi baktérium és egyéb kórokozó állandóan van a halakon, amelyek csak arra várnak, hogy a halak valamilyen okból legyengüljenek és megtámadhassák őket.

Megelőzés

A legjobb amit tehetünk ellenük az az, hogy minimalizáljuk a szerves anyagok mennyiségét a tóban! Ezt elérhetjük például tökéletes szűréssel ( a tó méretének megfelelő méretű és típusú szűrő alkalmazása ), megfelelő növény telepítéssel, a halak számának optimalizálásával ( megfelelő mennyiségű halat a tóba ), tökéletes táplálással ( túletetés elkerülése ).  Egy jól tervezett tó, csupasz mederrel ( nincs kő és egyéb kavics az aljzaton ) szintén minimalizálja a káros baktériumok számát a tóban.

Telepítsünk alsó leeresztő idomot a tóba

Ez az idom megakadályozza hogy az iszap összegyűljön a meder alján. Ez a rendszer nagyon könnyen telepíthető, és állandóan tisztán tartja a tómedret. Itt egy cikk a telepítésről.

A kezelés lehetőségei

A kezelés sokkal nehezebb, mint a megelőzés. Ha már látható Columnaris fertőzésünk van, először sófürdővel kezdhetjük a kezelést 2 hétig, ha ez nem segít, elkezdhetjük a komolyabb antibakteriális kezelést is.

 

Gomba ( Saprolengia )

A Sap főleg hideg vízben támad, és általában másodlagos fertőzésként  jelenik meg korábbi sebeken. Kezeletlen sebek és fekélyek azok, ahol főként megjelenik. Alapvetően, ha a hal nyálkarétege valamiért megsérül, ott támad a gomba. Általában egy fehér folttal kezdődik a fertőzés, ami gyorsan hajszerű pamaccsá nő a seben. Ha a halat ki tudjuk fogni, kezeljük le a sebet például jóddal. Fontos, hogy óvatosan töröljük le a gombát és az elhalt szöveteket is!

 

Ponty himlő

 

A ponty himlő általában fehér vagy szürke, kocsonyás csomók bárhol a halon. A testen a fejen vagy az úszókon.  Ha a foltok az úszókon vannak, azt okozhatja horog-féreg is, ami könnyen összetéveszthető a ponyt himlő foltjaival. 

A ponty himlő igazából nem is himlő, mivel a herpesz vírusok egyik fajtája okozza. Nem, ez nem az a herpesz vírus, ami a KHV-t okozza!

Nincs igazi ellenszere, nem halálos, és a víz melegedésével általában eltűnik.

 

Darakór

A legtöbben így hívják ezt a betegséget, amely esetében,  pici fehér pöttyök borítják a halat. A betegséget az Ichtyophtirius multifilis nevű kis prazita okozza. Attól függ a felismerése, hogy milyen színű a hal. Sötét halon könnyen felismerhető a pöttyök sokasága.

Megjegyzés!

Tavasszal a hím koik és az aranyhalak az ívás folyamán hasonló fehér pöttyöket növeszthetnek. Ezek azonban ici pici tüskék, amikkel a nőstényt bökdösik és elősegítik vele az ikrák lerakását.

A 0.3%-os sófürdő szintén jó lehet a darakór ellen, azonban én inkább a szélesebb spektrumú parazita ölőket ajánlanám.

 

Hasvízkór ( kidülledő szemek/ felálló pikkelyek/ duzzadt has )

 

Ez a betegség elég könnyen veszélyes lehet és az életet veszélyeztető állapotot hozhat létre, így gyorsan cselekednünk kell, ha meg akarjuk menteni a halat.

Alapvetően a hasvízkórt baktérium fertőzés okozza, fenyőtoboz betegségnek is hívják, mivel a hal pikkelyei úgy állnak mint a fenyőtoboz pikkelyei.

Alapvetően négy ok tud okozni hasvízkórt.

Fekélyek okozta hasvízkór

Alapvetően ezek a fekélyek lehetővé teszik hogy minimális plusz víz jusson hal szervezetébe, ezért a veséknek keményebben kell dolgozniuk, hogy ezt a plusz vizet valahogy kijutassák a hal szervezetéből.  A baktériumok közvetlenül is megtámadhatják a veséket, és betegségét vagy leállását is okozhatják. Amikor a hal már nem tudja kinyomni a vizet eléggé a szervezetéből, a szemei elkezdenek kidülledni.

Ebben az esetben cselekdjünk gyorsan. Fogjuk ki a halat, vizsgáljuk meg. Ezután tegyük karantén medencébe, amelynek a vizét fűtsük fel 28 C fokra. Az ok az az, mivel ezt a hőmérsékletet nem élik túl a baktériumok, másrészt ezen a hőmérsékleten a hal immunrendszere csúcsra jár!

Egy másik segítség a halnak egy 0.6%-os sófürdő legyen. mivel ez segít neki a belső nagy sónyomást kiegyenlíteni.

Fontos megemlíteni, hogy ha fekélyek okozzák a hasvízkórt, először be kell gyógyulni a sebeknek, hogy legyen esélye a halnak meggyógyulni.

Fizikai sérülés okozta hasvízkór

A második ok ami hasvízkórt okozhat az a fizikai sérülések: vágások, karcolások, stb. Ezeken a sebeken keresztül megfertőződik a seb, és kialakulhat egy teljesen begyulladt fekélyes seb.

Ez a betegség fajta könnyebben gyógyul, mivel a halat kívülről támadja meg a baktérium, és nem közvetlenül a veséket. Minél korábban észrevesszük és kifogjuk a halat, annál nagyobb az esély a gyógyulásra.

A vese közvetlen megfertőződése

Ebben az esetben a baktériumok ( főleg Aeromonas ) közvetlenül a veséket támadják meg és okoznak gyulladást. Ez ozmoregulációs működési zavart okoz és a hal szeme szintén ki fog dülledni, a has fel fog puffadni  a nagyobb belső nyomás miatt.

Ebben az esetben a gyógyulás esélye kisebb, mit az előzőekben. A halak egyébként minden ok nélkül is meg tudnak fertőződni baktériumok által.

Hideg víz okozta hasvízkór

Ez a negyedik ok, amiért egy hal hasvízkórt tud kapni, és valószínűleg a legkönnyebben gyógyítható is. Mint tudjuk a halak jól tolerálják a hideg vizet, viszont egyes példányok mégis jobban tolerálják azt, míg mások kevésbé. A gyengébb halak veséi elkezdenek rendellenesen működni az extrém hideg víz miatt és ekkor kialakul a jellegzetes hasvízkór.

Amikor egy hal a hideg vízben az egyik oldalán fekszik, az az egyik jele a hipotermiának. A hasvízkóe ezen formájánál, fogjuk ki a halat és tegyük a tároló medencébe, amit nagyon lassan fűtsünk fel 28 fokra. A hőmérséklet emelés gyorsasága ne legyen több, mint 5 C fok / 24 óránként.  Állítsunk be egy 0.6%-os sóoldatot, ezzel segítve az állat veséit. A meleg víz segíti az immunrendszer és a vesék működését helyreállítani. Az így megmentett halat semmiképp ne tegyük vissza a hideg vízbe. Várjuk meg amíg bemelegszik a kinti hőmérséklet a megfelelő szintre.

 

Szájrothadás

A szálrothadást általában a Columnaris okozza. Ez a baktérium akkor támad, ha víz rosszul szűrt, sok a hal a tóban, és sok a kavics és kő a meder alján. Sokszor úgy alakul ki, hogy a halak a durva felületeket ( kövek ) rágcsálják, és mikro sérülések keletkeznek a szájukon. A köveken viszont rengeteg baktérium él ( Columnaris, Aeromonas ), amelyek gyorsan megfertőzik a hal száját. A sebeket óvatosan kezelhetjük jóddal. Ha ez nem segít, használhatunk Neosporint illetve antibiotikum tartalmú tápokat is.

 

Ragadozók által okozott sérülések

Igen sokféle ragadozó támadhatja meg a halainkat. Köztük olyan igen problémás ragadozók, mint a gém és a kócsag. Ez persze országról országra változik, hogy mik a fő ragadozók. Ilyen ragadozó lehet még a bagoly, házi macska, vidra, mosómedve, vagy akár a nyérc is.

Gém

Ha van egy halas tavad, számíthatsz rá, hogy valamikor nagy eséllyel meglátogat majd ez a madár.

És sajnos úgy néz ki hogy szinte mindegy hogy hol laksz: a városban, vagy vidéken, mindegy neki. Sok tavas nem látja őket, csak azt veszi észre hogy fogynak a halai. Ennek ez egyik oka az, hogy ez a madár kora hajnalban támad.

A fotókon gém által okozott sérüléseket látunk. A halak feje mögött láthatunk sebeket, ez azért van így, mert a gém ott ragadja meg őket. A hal persze szabadulni próbál, és ekkor az éles csőrben szinte leradírozza a pikkelyeket róla.

A másik jele annak hogy ez a madár garázdálkodik a tavunkban, hogy az addig barátságos halak, elkezdenek félni,  és nem jönnek oda hozzánk, elbújnak a meder alján.

Hogyan diagnosztizáljuk a beteg halakat?

Elsőként, mindig próbálok készíteni pár fotót a beteg halról. Majd pedig teszteljük le a vizünket, de ne csak betegség esetén, hanem folyamatosan. Mivel ekkor láthatjuk, ha változás áll be. Azért is fontos ez, mivel általában a vízminőség probléma kezdete után csak mint egy 2 héttel később kezdődnek a parazita és baktérium fertőzések. Ez a tapasztalat.

Egy másik kérdés, a vízteszterek minősége. Ne a legolcsóbb tesztcsíkokat vásároljuk meg, mivel azok fals eredményt adhatnak. Fontos, hogy legalább 2x teszteljük le a vizet egymás után, mivel egy teszt rossz értékeket mutathat.

Most pedig beszéljünk kicsit a hirtelen elhullásról. Bár vannak okok a hirtelen elhullásra, de elmondhatom, hogy ez nem általános. Az igazi eseteket okozhatja erős sérülés, mérgek, szívmegállás, egyéb sokk. A legtöbb esetben azonban nem vesszük észre a tüneteket, és már csak az elhullást vesszük észre. A halak mindig mutatnak valamilyen tünetet egy betegség vagy elhullás előtt. Tanuljuk meg felismerni a testbeszédüket! Ez persze attól is függ, hogy milyen sűrűn látjuk őket. Ha naponta, akkor felismerjük a másképp viselkedő halat.

 

Vizsgáljuk meg a kopoltyú lemezeket

A nyilvánvaló tüneteken kívül, mint a sebek vagy fekélyek, a kopoltyú a következő legfontosabb hely, ahol a betegségek jeleit kereshetjük.  Ehhez tudnunk kell, hogy milyen az egészséges kopoltyú: sötét piros ( bordó ) az egész felülete. A fehér foltok a kopoltyún kopoltyú rothadás jelei.

A halak betegségeinek okozói

  • Vízminőség problémák
  • Fizikai sérülések
  • Egysejtűek okozta betegségek
  • Paraziták okozta betegségek
  • Férgek okozta betegségek
  • Baktériumok okozta betegségek
  • Vírusok okozta betegségek

Mikroszkóp nélkül szinte csak találgathatunk, hogy mi a halunk betegsége, és hogy mivel kezeljük őket, ezért általában az egész tavat szoktuk kezelni.  Ez természetesen nem az ideális útja a gyógyításnak.

Vízminőség – teszteljük le, és ha kell korrigáljuk a helyes irányba

Fizikai sérülés – kezeljük a fent említett módokon és próbáljuk meg kitalálni, hogy mi okozta a sérülést

Egysejtűek ( protozoa ) által okozott betegségek – tó sózása, stb, stb. Például Costia fertőzés  esetén csökken a hal nyálka termelése. Én 0.1%-os sóoldattal segítem a halat jobb nyálkatermelés elérésére. A fertőzés erőssége határozza meg hogy mit alkalmazzunk, milyen erősségben, és és milyen gyakran. Például ha a fertőzés már erős, gyorsan kell erős szereket alkalmazni, hogy kiirtsuk a kórokozót, mielőtt az kiirtaná a halat.

Férgek, mételyek esetén, mint például a horog féreg, szintén a neki megfelelő specifikus szereket ajánlom.

Bakteriális fertőzések – emlékezzünk rá, hogy ezek általában másodlagos fertőzések, ezért kritikus kitalálni, hogy mi az elsődleges gond. Használjunk antibakteriális szereket, tápokat.

Vírus fertőzések – laboratóriumi tesztek szükségesek a biztos diagnózis felállításához, ami nyilvánvalóan nem elérhető a számunkra.

 

Az volt a célom ezzel a cikkel, hogy segítsem a kezdő tavasokat jobban megérteni a halbetegségek tüneteit, és a kezelés lehetőségeit.
Ti vagytok minden nap a halaitokkal, ti ismeritek őket a legjobban és ti tudtok a leggyorsabban segíteni nekik!     

 

Jó tavazást mindenkinek!

 

Vitaminok és gyógyhatású készítmények a

Fekete Koi webáruházban!

 

 

Fordította és szerkesztette Gulyás Tamás

Forrás: https://hanoverkoifarms.com/koi-symptom-diagnosis

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*