Sanke

Az egyik legkedveltebb színváltozat a Sanke ( Taisho Sanshoku néven is ismert ). Hasonlóan a Showa-hoz, ez is trikolor, tehát háromszínű hal. Fehér az alapszín és piros és fekete foltok vannak rajta. 1915-ben egy 15 éves Shanke volt az első kiállított példány. Azután 1927-ben szintén kiállítottak egy másik variációt, ennek a neve, Showa Sanke lett. Ennek a variánsnak fekete az alapszíne, piros és fehér foltokkal. Idővel a koi közkedveltsége egyre nőtt Európában, majd az USA-ban is a korai 20-as években.

Visszatérve a Sanke-ra: a fehér ( shiro ) testnek tömörnek kell lennie, tejfehérnek és nem szabad hogy sárgás árnyalata legyen. A piros ( hi ) foltoknak egységesnek , és egyenletesen pirosnak kell lenniük, és a foltok szélének éles határvonalúaknak. A piros árnyalatnak a világos narancs sárgától a sötét pirosig minden megengedett. A fekete ( sumi ) foltoknak is egységesnek, és élesen elkülönültnek kell lenniük. A sötétkék foltok a kifejlett Sanke-n sokszor feketére váltanak.

A piros ( hi ) mintázat, ami a fejtől  indul és egészen a farok úszóig tart, Aka Sanke-nak nevezik, és kevésbé kívánatos , mint a „normál” Sanke.  A Tancho Sanke egy piros foltú Sanke  a fejen, viszont nincs más piros folt a testen.  Ez a Sanke variáns nagyon kedvelt  Japánban, a Japán zászlóhoz való hasonlósága miatt. Ha mégis van piros folt a testén, Maruten Sanke-nak nevezik.

A Sanke koik kombinálják a Kohaku fehér-piros színét egy új elemmel, a feketével ( sumi ). Amikor 3 szín van kölcsönhatásban, akkor rengeteg féle kombináció jöhet létre – néhányuk feltűnő vagy kirívó, néhányuk pedig éppen hogy finom, és visszafogott. Éppen ezért a Sanke minden szinten képviselteti magát napjaink tavaiban: azok körében is rettentő közkedvelt, akik csak egy attraktív halat szeretnének a tavukba, vagy azok is nagyon szeretik, akik egy koi show-t akarnak velük megnyerni. Mint a Go Sanke triumvirátus tagja – a másik két tag a Kohaku és a Showa – a Sanke nagyon megbecsült variáns Japánban, és nem jelent semmiféle erőfeszítést a tenyésztőktől a fajta finomítása,  folyamatos javítása.

• Az első Sanke

Hogy mikor jelent meg az első Sanke a köztudatban, az erősen vitatható, de a három színű koik valószínűleg már a 19. század vége felé léteztek. A régi nevük „ Taisho Sanshoku”, megjelenésük 1912 és 1926 közé tehető. Minden bizonnyal ezek a vérvonalak képezték a mai Sanke vonalak alapját. 1914 táján spontán jelentek meg fehér alapon, fekete és piros mintázatú halak,  egyes Kohaku tenyésztőknél. Más tenyésztők Kohaku szülőket kereszteztek Shiro Bekko-val ( fehér koi, Sanke típusú fekete foltokkal ). Ezután az egyik következő generációs anya halat keresztezték egy Yagozen hím Kohakuval ( ez a vérvonal neve ), létrehozva ezzel a Torazo vérvonalat. A mai modern Sanke vérvonalak a Jinbei, Sadazo, Kichinai és a Matsunosuke.

• Sanke mintázat

Mivel a Sanke olyan közeli kapcsolatban van a Kohakuval, nem meglepően a kiinduló pontja egy jó Sankenak, a masszív, stabil Kohaku mintázat.  Más szóval, próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni a sumi-t ( fekete minta ) és koncentráljunk csak a hi-re ( piros minta ), aminek érdekesnek kell lennie és kiegyensúlyozottan kell elhelyezkednie a halon. Bár a Sanke esetében nem beszélhetünk Nidan, Sandan vagy Yondan Sanke-ról, de a Kohaku típusú mintázat sokszor visszaköszön a Sankékon is. A sumi soha nem töltheti ki a hi hiányosságait. A sumi ( fekete ) mindig csak kiegészítő szín marad a Sankén.

• Hogy válasszunk Sankét

Magas minőségű fiatal Sankét vásárolni nagyon izgalmas, és egyben rizikós feladat is. A legtöbb fiatal Sanke alig vagy egyáltalán nem mutat sumi foltokat a testén 1-2 éves koráig. Ebben a nagyon fiatal korban gyakorlatilag Kohakunak néznek ki. Csak nagy tapasztalattal rendelkező tenyésztők tudják megjósolni hogy hogyan, merre fog fejlődni a hal a továbbiakban, mivel az egyes vérvonalak különböző módon fejlődnek az évek folyamán. Például a Matsunosuke Sankenak fiatal korában nagyon gyenge, szürkés fekete sumi-jai vannak, amik a kor előrehaladtával persze mélyülnek. A Kichinai Sanke viszont már egész fiatal korában befejezettnek tűnik. Ezeknél a halaknál az egyedüli változás csak a hi és a sumi arányának a változása a fehér alapszínen. Pont ezen okok miatt, olyan Sankét választani, ami úgy néz ki mint egy kifejlett, kész hal kicsiben, nem túl okos választás. A Sanke sumija eltűnhet az első évben a halról, hogy azután később újra visszatérjen. A korai stabil sumi-t, „moto sumi”-nak hívják, míg azt a sumit ami később jelenik majd meg, azt „ato sumi”-nak. A sumi befedheti vagy a hi-t ( kasane sumi ), vagy a fehér bőrt ( tsubo sumi ). A legtöbb Sanke-nál, mindkét típus jelen van. Egyébként a helyzet folyamatosan változik, mivel a Sanke mintázatának a divatja is folyamatosan változik. Valaha a masszív szumi volt a divat. Ez lehetőséget adott a minimalista sumi előnyben részesítésének, szemben a mai, stratégiailag elhelyezett sumi foltoknak. Ma tulajdonképpen bármi megengedett, egészen addig, amíg a teljes kép kellemes a szemnek. Mint a Kohaku esetében is, az egyedi mintázatú halak néha felrúgják a szabályokat, viszont a hagyományoz mintázat mindig is divatos lesz.

Bizonyos alapszabályok illetve Sanke márkajelek segítenek a Sanket elkülöníteni a nagyon hasonló Showa-tól. A Sanke sumija Bekko-típusú folt, és csak ritkán megy az oldal vonal alá, vagy fejre.

• Sanke variánsok

A Tancho Sanke tulajdonképpen egy Shiro Bekko piros folttal a fején. A Budo Sankenél minden hi, sumival van fedve és ezért lilás árnyalatot kap. Egyébként minden matt pikkelyű Sanket a saját osztályában minősítenek, bírálnak el. Pl az Aka Sankenél a hi ( piros ) a domináns szín. Ezek azok a halak ahol a piros minta a fejtől a farokig, szinte megszakítás nélkül fut végig a háton. Vagy itt van például, a Maruten Sanke, amelynek egy piros folt van a fején, ami nem kapcsolódik a testen lévő piros mintázathoz.

’Menkaburi’ ( ami csuklyát jelent ) egy fejet teljesen befedő hi mintát jelent, míg a ’Kuchibeni’ egy karakteres piros foltot a hal száján.

A Ginrin Sankenak számos csillogó pikkely van a hátán, ezek vagy arany vagy ezüstös csillogásúak. Ezeket a koikat Ginrin-nek nevezzük.

Nincs identitás válságban a Doitsu Sanke sem. Ez egy nagyon éles határvonalú mintázattal bíró pikkelytelen hal. Úgy néz ki, mint hogyha a mintákat ecset vonásokkal festették volna rá. A legtöbb nyugati koi show-n a többi Sankeval versenyeznek együtt, de van ahol külön Doitsu osztály van a részükre.

A metál Sanke a Hikarimoyo osztályhoz tartozik, és minden Sanke és nem-fémes koi keresztezés a Kawarimono osztályban mérettetik meg.

Itt egy cikk a Sanke és a Showa összehasonlításáról, a hasonlóságokról és a különbségekről!

A Fekete koinál Sanke-k is megvásárolhatók!

Forrás: Keeping Koi, Mini Encyclopedia

Fordította és szerkesztette Gulyás Tamás