Tógondozás 1×1 nem csak kezdőknek

szept 26, 2019 Gulyás Tamás 4704 Views

„Egy életre szóló hobbi”

Egy kois tavat megépíteni, majd később gondozni, nem kis feladat, de amit később a munka elvégzéséért kapunk cserébe, az megfizethetetlen. Egy gyönyörű halas tavunk lesz a kertben, amiben nap mint nap gyönyörködhetünk majd hosszú éveken át. Ebben a cikkben megpróbálok átfogó képet adni a kezdőknek ( és persze a haladók is kaphatnak új ötleteket ) azokról a lépésekről, amelyeket fontos megtennünk a tó és a halak gondozása érdekében, mind a 4 évszakban.

Építsünk egy tavat

Ha még nincs tavunk, akkor építsünk egyet. Az építés folyamatáról ebben a cikkben találhattok részletes útmutatót.

Most, hogy már készen van a tavunk, töltsük meg vízzel, majd telepítsük be halakkal. Valósítsuk meg álmainkat gyönyörű, pompás színezetű halakkal a tóban.

A halak jövőbeni mérete

A koi nagyon gyorsan nő. Egy kifejlett hal körülbelül 500-1000 liter vízmennyiséget igényel ahhoz, hogy sokáig komfortosan élhessen a tóban. A koi tartását nem ajánljuk akváriumi tartásra, főleg a nagy vízigény, és oxigén igény miatt sem. Egy 5-6 m3-es tóra van szükség minimum a koi tartáshoz.

Egy kifejlett koi 5-6 évesen, jó tartás mellett akár 55-60 cm-esre is megnőhet, és egyes jumbo fajták a 90-100 cm-es hosszt is elérhetik életük folyamán!

Vásároljunk halakat a tóba

Ma már rengeteg színű, formájú, nagyságú és úszóméretű koi kapható Magyarországon. Válasszunk az igényeinknek megfelelő halakat. A nagyközönség általában kis halakat vásárol ( főleg az ár miatt ) amiket szeretettel gondoz azután az évek folyamán. A vásárlásnál fontos szempont átgondolnunk azt, hogy a halak mekkorák lesznek felnőtt korukban és ehhez mekkora a tavunk. Magyarul annyi halat vegyünk, amennyit a tavunk „elbír” a jövőben.

Erről a témáról itt egy részletes cikk.

Halvásárlási tippeket ez a cikk ajánl.

A halak karanténozása

Jó ötlet karanténba tenni a halainkat, mielőtt beletennénk őket az új tóba. Ez kisebb jelentőségű, ha teljesen új a tó, viszont ha viszont már vannak halak a tóban, jó ötlet a karanténozás a betegségek kiszűrésére és megelőzésére.
A karanténozáshoz a legjobb, ha van egy kisebb medencénk. Erre jó egy kifejezetten erre a célra épített karantén medence, vagy akár egy gyermek medence is. A medence legyen legalább 500 liter víz / 3 db 30 cm-es hal méretű. A tároló tartály legyen masszív, ne eressze sehol a vizet. Fedjük le hálóval, mivel a stresszes halak hajlamosak kiugrálni. A medencét ugyanúgy kell szűrnünk és levegőztetnünk, mint a nagy tavat, természetesen külön rendszerrel, a fertőzések elkerülése miatt.
Későbbi halkezelések miatt is jó ötlet lehet egy karantén medence vásárlása.

Vízminőség a tóban

A kitűnő vízminőség a tóban létfontosságú a halak hosszú távú egészsége érdekében. A vízminőségről ebben a cikkben találhattok hasznos információkat.
A tóvíz tesztelése időről időre szükséges gyakorlatunkká kell hogy váljon. Az ammónia, nitrit, nitrát, vízkeménység és pH értékek a legfontosabb mutatók a tóban, az oxigénről nem is beszélve.
Halakat ne telepítsünk a tóba 12-13 C fok alatt, mivel az nagy stresszt okozhat a halaknak.
Az új tónak adjunk pár hetet, de legalább pár napot, mielőtt az új halakat belehelyeznénk. A tó mielőbbi „beéréséhez” adhatunk a vízhez és szűrőkhöz hasznos nitrifikáló baktérium kultúrákat.

A halak tóba helyezése

Az új halakat tartalmazó zacskót fektessük zárt állapotban a víz felszínére, és hagyjuk ott legalább 30 percre. Ez alatt az idő alatt a zacskóban lévő víz felveszi a tóvíz hőmérsékletét, és így nem kell tartanunk hő-sokktól.
Vegyük ki a zacskót a vízből, óvatosan helyezzük a halakat egy hálóba és engedjük ki a vizet a tó mellé.
Ne öntsük az „idegen” vizet a tóba! Lassan engedjük bele a vízbe a halakat. Ne aggódjunk, hogyha a halak lehúzódnak a tómeder aljára, ez normális viselkedés.
Ne etessük őket legalább 1 további napig. Ha már vidáman úszkálnak a felszínen, kezdődhet az etetés.

Halak, amelyek a koival együtt tarthatók Magyarországon:

aranyhal
tok-félék
amúr-félék
kárász-félék
vörös keszeg
aranycompó
zöld compó
naphal
arany jász
kék jász

Nagyon fontos!

Szabad vízből ne hozzunk be a tavunkba semmiféle állatot vagy növényt, a fertőzések elkerülése miatt!

Hogyan tartsuk tisztán a tavat?

Természetesen tószűrővel. A tó szűréséről itt olvashattok, a szivattyú választásról pedig itt. Természetesen egy levegő kompresszor sem hiányozhat az oxigén pótlására. Az oxigén fontosságáról ebben a cikkben olvashattok bővebben.

A következőkben szeretnék megosztani veletek néhány teszt értéket a vízben, amit jó ha ismertek.

Vízteszt

ammónia, nitrit, klór, réz, vas, ólom 0

nitrát kevesebb mint 20 mg/l

pH 7-8.5 között

oxigén szint 6-9 mg/ l között

Ammónia, nitrit, klór, vas, ólom

Ezeknek ideális esetben mind nullának kell lennie!

Nitrát

A nitrát szintnek 20 mg/ liter szint körül kell mozognia. Ha magasabb, vízcseréket kell végrehajtani a tóban. A vízcseréről ebben a cikkben olvashattok bővebben.

A vízinövények többé-kevésbé kontroll alatt tartják a tó nitrát szintjét, de mindenképp vízcserét kell végrehajtani, ha túl magas a szintje ( 80 mg / l fölött mindenképp). A magas nitrát szint túletetést és/ vagy túltelepítést ( túl sok a hal a tóban ) jelez.

pH szint

A megfelelő pH-szint a 7-8.5 között van. Tartsuk észben, hogy a pH-szintnek van egy napi normális ingadozása. Ettől nem kell megijedni. Fontos megjegyezni, hogy a hirtelen pH-változás veszélyesebb, mint az állandó magas vagy alacsony szint. Ha nem muszály ne piszkáljuk a pH-szintet vegyszerekkel.

Vízeséssel vagy egyéb módon mozgassuk a vízfelszínt, ez elősegíti a megfelelő gázcserét a tó és a levegő között, ezzel a pH-t is stabilizálhatjuk.

Oxigén szint

Az ideális oxigén szintnek 6-9 mg/l szinten kell lennie. Ha 6-nál alacsonyabb értéket látunk, szerezzünk be légkompresszort, akár többet is.

A víz folyamatos mozgatása szintén segíti az oxigén vízbe juttatását. Amikor a víz hőmérséklete megemelkedik, az oxigén tartalma csökken.

Az időjárási körülmények hatásai a tavi környezetre

A klimatikus viszonyok befolyásolják a tavunk vízminőségét. A savas eső, az UV sugárzás, mind-mind befolyásoló tényezők.

Az esővíz toxikus szennyeződéseket tartalmazhat, és általában savassá teszi a vizet. Szokjuk meg, hogy nagy esők után csinálunk egy víztesztet. Figyeljük az ammónia és a nitrit szintjét a vízben, mert ezek nőhetnek huzamosabb, nagy mennyiségű eső hatására. Az esővíz hatásáról a tóvízre, ebben a cikkben olvashattok.

A folyamatos direkt napfény szintén káros lehet a vízre és a halakra egyaránt. A napsugárzás növeli a vízhőmérsékletet, növeli a káros baktériumok számát, elősegíti az algásodást és csökkenti a víz oxigén szintjét.

Ha nem tudjuk árnyékos területre telepíteni a tavat, valahogy árnyékot kell biztosítani a halaknak mindenképp. Ezt tehetjük például növényekkel ( tavi rózsa, lótuszok, béka tutaj, vízijácint, kolokán, stb ) vagy egyéb árnyékoló alkalmatossággal.

Hiszitek vagy sem, a halak is le tudnak égni, mint az emberek, ezért biztosítsunk számukra megfelelő árnyékolást a folyamatos napfény elől.

Szezonális tóápolás

Sok feladatunk lesz az év folyamán a tóval, ezeket minden évszakban el kell végeznünk, annak érdekében, hogy a halaink hosszú, egészséges életet élhessenek.

Az időjárás egyik aspektusát nem nagyon tudjuk befolyásolni, – inkább alkalmazkodunk hozzá -, és ez pedig a hőmérséklet ( zárt térben a hőmérséklet természetesen szabályozható ).

Tavasz

Ez az az évszak, amikor a tavunk új életre kel, a hőmérséklet elkezd növekedni, és a halak újra aktívak lesznek és enni akarnak.

A tómeder alján telelnek át, ahol elvileg a legmelegebb a tó víz. A telelés után 10-12 fokos vízhőmérsékletnél elkezdhetjük őket etetni jó minőségű, alacsony fehérje tartalmú tápokkal. 15-16 fokos hőmérséklettől elkezdhetjük a magasabb fehérje tartalmú tápok etetését.

A halak etetésével és a haltápokkal ez a cikk foglalkozik részletesen.

Tavaszi tótakarítás

Iszap takarítás

Az első munkák egyike kell hogy legyen, – miután a halak elúsztak és aktívak -, az iszap eltávolítása a meder aljáról. Ha ősszel ezt elvégeztük, nem sok munkánk lesz. Ezt elvégezhetjük például iszapszívó porszívóval is.

Vízcsere

A tavasz a legjobb időszak a részleges vízcsere elvégzésére. A cél a víz 50-60%-ának a cseréje.
Válasszunk napfényes napot a cserére
Szivattyúzzunk tóvizet egy átmeneti tároló edénybe, ahol a halaink átvészelhetik a vízcserét. Óvatosan fogjuk ki a halakat, és helyezzük át őket az ideiglenes tároló tartályba. Fedjük le a tartályt az esetleges kiugrás veszélye miatt. Szűrjük, levegőztessük a vizet!
Próbáljuk meg 3-4 óra alatt elvégezni a takarítást a tóban, hogy minél előbb vissza helyezhessük őket a vízbe.
Hagyjunk legalább 30 cm-nyi vizet a tóban hogy maradjon elég hasznos baktérium a tóban, mivel a hasznos baktériumok a tó egész felületén jelen vannak, nem csak a szűrőben.
Távolítsuk el a növényeket is, adjunk nekik vízi használtara alkalmas növény tápsót, és ha szükséges, tőosztással szaporítsuk őket.
Takarítsuk ki a tómeder alját keri locsoló csővel. Használhatunk erre a célra tóporszívót is. Mossuk le a köveket is, a rátapadt alga miatt, ha van ilyen. Hagyjunk valamennyi vizet a tóban, az említett hasznos algák miatt.
Távolítsuk el az iszapot, és minden rothadó növényi részt a tóból.
Takarítsuk ki az alsó leeresztő idomot – ha van ilyenünk, illetve a szivattyúinkat is.
A munka elvégeztével helyezzünk mindent vissza a tóba, kivéve a halakat.
Töltsük fel a tavat.
FONTOS! Ha csapvízzel töltöttük fel a tavat, bizonyosodjunk meg róla, hogy a víz klórmentes, vagy végezzünk klórmentesítést! Az ilyen vizet erősen szűrjük és levegőztessük lehetőség szerint pár óráig.
A halak visszahelyezése óvatosan, a vízhőmérséklet kiegyenlítésével történjen.

Nyár

Takarítsuk ki időről időre a szűrőinket.
Szokjuk meg, hogy mindig ugyanazon a helyen etetjük a halainkat. Lehetőleg ez távol legyen a szivattyútól vagy a szkimmertől, ami beszívja a tápot és szennyezi a vizet.
Körülbelül annyit adjunk nekik egyszerre, amit 5 perc alatt megesznek.
Ezek a legmelegebb hónapok, ezért folyamatosan figyelnünk kell a víz hőmérsékletét. Nyáron fokoznunk kell a levegőztetés mennyiségét és idejét, akár további légpumpák beszerzésével. Ha nyáron azt vesszük észre hogy a halaink a fenéken fekszenek, nem kell feltétlenül betegségre gondolnunk, mivel ilyenkor lehűtik magukat a meder alján, mivel nyáron ez a leghűvösebb terület a tóban. Nagy melegben fontos a vízszint folyamatos ellenőrzése és a víz utánpótlása, cseréje. A vízcseréről itt olvashattok.
Ne feledjük, hogy a melegebb víz kevesebb oxigént tartalmaz!
Ültessünk árnyékoló növényeket a tóba, olyanokat mint tavi rózsa, lótusz, béka tutaj, kolkán, vízijácint, béka lencse, stb. A halak meg fogják hálálni az extra árnyékolást.
Időről időre távolítsunk el minden szennyeződést a meder aljáról.
Vihar esetén – amennyiben tudjuk hogy várható – ne etessük a halakat, mivel a vihar csökkenti a víz oxigén tartalmát, és a halak leúsznak a tómeder aljára. Jobb ha ezt üres hassal teszik meg!

Ősz és tél

Amint a hőmérséklet tartósan 15 fok alá csökken, a növények elkezdik a télre való felkészülést, elkezdenek sárgulni. Ekkor visszavághatjuk őket a tövükből 4-5 cm-t hagyva. Minden levél maradékot is távolítsunk el a tóból. Az áttelelő növényeket tegyük a tómeder aljára, télen ott a legmelegebb a víz. Alternatív módja lehet, egy benti akváriumban átteleltetni őket.

A növényi részek ( például vízbe hulló falevelek ) eltávolítása a tóból alapvető fontosságú, mivel ez megboríthatja a tóvíz minőségét a tél folyamán. Egyik módja a falevelek vízbehullása megakadályozásának, egy lombfogó háló kifeszítése a vízfelszín FÖLÉ! A háló semmiképp se érjen bele a vízbe, mert a halak beleakadhatnak!

Az iszap eltávolításának egy viszonylag új módszere az iszapbontó baktériumok telepítése a tóba.

Hogy maradnak életben a halak a jég alatt?

Az aranyhalak, és a koik hidegvérű állatok, ami azt jelenti, hogy a víz hőmérséklettel együtt változik a testhőmérsékletük. Az emésztésük is teljesen lelassul hideg vízben. Gyakorlatilag kábult állapotba kerülnek, ami hasonló a hibernációhoz de nem teljesen az. Csökken a testhőmérsékletük, csökken a szívverésük, csökken a légcseréjük, lelassul az emésztésük és romlik vagy teljesen leáll az immun rendszerük. Sokszor láthatjuk őket szorosan egymáshoz bújva telelni, ami nem véletlen: így osztják meg egymással a testhőmérsékletüket.

Amint a hőmérséklet 15 fok alá esik, etessük a halainkat alacsony fehérjetartalmú tápokkal, mint például a búzacsírás táp, ami nagyon könnyen emészthető. Amikor a vízhőmérséklet 10 fok alá süllyed, fejezzük be az etetésüket, egészen tavaszig! Akkor se etessünk 10 fok alatt, ha gyönyörűen süt a nap: a megemésztetlen táp gyulladást okozhat a beleikben.

8-9 fokos vízhőmérsékletnél leállíthatjuk a szivattyúkat a tóban.

Vízben is hagyhatjuk őket, vagy kivehetjük a vízből, és elrakhatjuk őket száraz helyre a következő szezonig.

Léktartás a tavon

Ha hideg telek vannak a lakóhelyeteken, biztosak lehettek benne, hogy be fog fagyni a tó. Ez egyrészt veszélyes lehet az oxigén szint csökkenése miatt, illetve az egyéb gázok ( ammónia, szén-dioxid ) távozásának a megakadályozása miatt is. Ezért léktartó berendezést kell alkalmaznunk a tóban. Ez enyhébb teleken lehet egy légkompresszor, porlasztó kővel. Kemény hidegben pedig profi léktartót kell alkalmaznunk, ami fűtőszállal van felszerelve, és automatikusan ki-be kapcsol, és így tartja a léket.

Fontos hogy a befagyott tó jegét NE TÖRJÜK FÖL! A hanghatás miatti sokk meg is ölheti a halakat.

Ha sokáig van hó a befagyott tavon, időről időre söpörjük le azt óvatosan a jégről, mivel a halaknak fontos télen is a napfény.

A tó őszi és téli felkészítéséről itt olvashattok bővebben.